Valaha fog változni ez, vagy forever alone?

28f vagyok, sosem volt párkapcsolatom

úgy alakult, hogy suliban, gimiben ,egyetemen végig fáradt voltam, nem foglalkoztattak a lányok.

Ezek után viszont, hogy lenne időm/energiám/pénzem meg kinyílt a csipám, valahogy nem tudom hova rakni ezt az egész párkapcsolat témát...

Kb. minden második lány bejön, ami elég idegesítő..

De a fő problémám, hogy 'happy time'-on kívül egy dolgot sem tudok elképzelni amiért jó lenne nekem egy párkapcsolat.

Minden ami az érdeklődási körömbe tartozik, hobbi, munka, ill. amit szeretek csinálni egyszemélyes tevékenység, szóval ha lenne párom nem tudnám vele csinálni, ill. ezektől kellene időt elvonni a párkapcsolatra.

Ill. túl jól elvagyok egyedül, és feszélyezne, ha egész nap mindíg ott van valaki mellettem és szórakoztani kellene / megfelelni neki / tudtára adni hogy épp mi jár a fejemben. Elég sok problémám van amiben más nem tud segíteni, de leterhelni sem akarok másokat vele, ill. egyben nem hiányzik hogy más problémáival foglalkozzak.

Nem vagyok valami izgalmas beszélgetőpartner, ill. beszélgetni sem szeretek, mert általában feleslegesnek érzem és humorézékem sem túl nagy.

Családot sem szeretnék sosem, és nem szeretnék megismerkedni a barátnőm barátaival, családjával.

Szóval kb az összes dolog ki van lőve amit egy barátnővel csinálni lehet. Nem szívesen töltenék órákat sétálással, és beszélgetéssel, közös kényszeres programokkal.

Csak úgy érezném jól magam valakivel, ha tudom, hogy én is örömet szerzek neki, de ezt egyszerűen nem tudom elképzelni. Hogyan szerezzek valakinek örömet, ha nem szeretek beszélgetni, nem akarnék egyfolytában vele lenni. Lányok általában vidámak meg beszélnek egyfolytában, de sajnos a jókedvük nem ragadna rám, lehet inkább idegesítene, és ezzel elrontanám az ő jókedvük is.

Pl. 100 évvel ezelőtt az embereknek eléggé beszűkült élete volt, unatkoztak otthon, érthető hogy egymásra fanyalodtak és mindenki családot alapított.

Ma viszont van internet, lehet utazgatni, elképesztő mennyiségű érdekes hobbival lehet foglalkozni, van mivel elütni az időt és lefoglalni az 'elmét'. És a probléma, hogy kb ez számomra mind érdekesebb mint azok a tevékenységek, amik családhoz/párkapcsolathoz kötődnek. Márpedig ezek a tevékenységek az ember idejének 90%-át elveszik, így nem marad idő a hobbikra. Ill. ez az egész párkapcsolat/család téma valahogy idegesítően kiszámítható, pl. mikor látok párokat kényszeresen fotózkodni, vagy gyerekekkel szenvedni, elfog az érzés, hogy mind ugyan olyanok és én nem akarok beállni a sorba.

A nagy probléma csak az, hogy mint minden férfiba, felülírhatatlanul belém van kódolva, hogy ha meglátok egy szép lányt, a fentieket hirtelen elfelejtsem. Viszont utána elég gyorsan eszembe is jut, és idegesít.

Szóval jelenleg ott tartok, hogy megpróbálok lányokkal még beszélni se, mert egyfolytában ezek a gondolatok jutnak eszembe..

Ami elég idegesítő mert napi szinten több lánnyal vagyok egy térben, meg látom hogy kíváncsiak is rám, és belém van kódolva, hogy 'azonnal rájuk kéne hajtani és happy time'.. Viszont tudom, hogy ha belemennék valami kapcsolatba, egy idő után előjönnének a fenti gondolatok és ki akarnék lépni az egészből, de akkor meg már fájdalmat okoznék a lánynak hogy nem akarnám folytatni és hogy nem akarok többet.

Szóval ez így elég idegesítő, hogy minden alkalommal lefuttatom ezt a gondolatmenetet, ha egy lány azt mondja, 'Szia'.