Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ennek a kapcsolatnak van értelme? Lehetünk boldogok?
Hosszú sztori lesz...
Mikor összeismerkedtünk egy "macsó" szókimondó embernek tűnt, akiben rengeteg szeretet és gondoskodás van. Egyező célok, hasonló érdeklődés, jövőkép.
Elég korán becsúszott egy baba (védekezés mellett), s úgy döntöttünk megtartjuk, elterveztük a közös életünket. Sajnos elvetéltem :(
Már ekkor is voltak furcsaságok: nem igazán ölel, csókol meg, utcán nem fogja a kezem, mert ez b*zis és ő nem fog nyáladzani.
Rengeteg problémája és sérülése van régről (egy időben ivott és drogozott is, de úgy tűnt, hogy ezt leküzdötte), úgy tűnt, hogy csak biztonságot és szeretetet kell neki adni, s idővel megnyílik és képes lesz szeretni...
De egyre nehezebb a helyzet, mert még akkor is duzzogó gyerekként viselkedik és b*nkózik velem, ha nem haza megyek rögtön munka után, hanem megnézem az épp útbaeső szüleim.
Az összes barátom ignoráltam miatta (szép lassan, észre sem vettem a folyamatot), mert állandóan tudni akarta kivel mit beszélek és mindenki egy rohadék: ha nő akkor kihasznál, ha férfi akkor meg akar d*gni. Nem merek senkivel találkozni, mert tuti azt hiszi megcsalom és napokig könyörögnöm kell, hogy szóbaálljon vagy normálisan viselkedjen velem.
Vannak furcsa megjegyzései is, mint például, hogy a közeledő záróvizsgámnál: mennyit kell majd térdelned, hogy meglegyen?
Sokszor vagy burkoltan, vagy nyiltan, de k*rvának titulál.
Mindemellett én támogatom mindenben, a szüleit mikor betegek lettek vele együtt ápoltam őket.
Nem mondom, hogy én vagyok a tökéletes NŐ, de főzök, mosok, takarítok, jól fizető állásom, lakásom van, elvileg ronda sem vagyok, tehát nem vagyok egyik sztereotípia-véglet sem.
Imádom a szexet, mind a kettőnknek nagy igénye van, de kérem az előjátékot vagy változatosságot, akkor megsértődik, hogy ő nem könyörög (mi a könyörgés abban, hogy csókoljon, símogasson meg szex közben??). Meg ki találja hogy nekem más kell mert ezek szerint nekem már nem jó vele.
Aztán meg átcsap: kedves, odafigyel rám. És ilyenkor mind semmiségnek tűnik amiket fenn leírtam.
Kértem, hogy menjünk el terápára (elkezdtem pszichológushoz járni, mert iszonyú traumás évünk volt), teljesen kiakadt, azt mondta, hogy egy f*szság és ha nekem egy másfél éves kapcsolatban erre van szükségem, akkor inkább elhúz tőlem a fenébe.
Igazából ahogy írom látom mit kellene tennem, de mikor normális, akkor meg úgy érzem ő az igazi. Olyan dr. Jekyll és Mr. Hyde az egész ember.
Nem normális, hogy folyton azon esz az ideg, hogy mikor borul el megint az agya és lesz velem egy haddnemondjam mi...
Csak valahogy így közel 30-hoz az elvesztett baba által kreált álomkép olyan erősen itt tart és egyszerűen nem tudom mi a következő lépés...
Tudok valamit tenni, hogy helyrehozzam? Vagy reménytelen? Akármit próbálok vele megbeszélni ignorál és kizár. Azt mondja csak hisztizem. Van egyáltalán értelme?
Köszi, hogy elolvastad és segítesz egy-két jó szóval.
válasza:
válasza: válasza:"Miért van az, hogy, ha beszélünk valamiről akkor ő kisarkítva, kifordítva értelmezi és tartja is magát hozzá?"
Te látod, hogy ő kifordítja. Ő magán ezt nem veszi észre. Ő tényleg úgy veszi amiket mondasz, ahogy kimondja. Torzan érzékel, sérült, ellenségnek lát.
"Ezeket szándékosan csinálja? "
Nagyon ügyes megfigyelésed van. Ilyen betegek között nőttem fel, és én is az voltam. Nem tudatosan csinálja ezeket. Az ilyen embereket, akik betegek és ZÁRKÓZOTTAK, nem lehet segíteni, és nem érdemes. El kell őket hagyni, hogy érezzék, ahogy viselkednek az másnak nem jó. Amikor könyörögsz neki a szeretetéért, megerősíted benne, hogy te hibáztál, és ő neki van igaza. Megerősíted minden téveszméjét vele.
"Aztán meg úgy adja elő magát, mint egy jó ember."
Mert a viselkedése félig a tudatán kívül esik. Apám mindig elfelejti, ha az egyik nap leüvölti a tesómat, leanyázza, aztán meg jópofizik. Ha a tesóm haragszik rá, akkor kiakad, hogy mit flegmáskodik, mikor ő egy jó ember. Nagyon taszító betegség, és élvezet az ilyenektől lelépni, mert az élet borzalmasan könnyebb és szebb nélkülük.
Remélem a nyitottságodhoz való embert fogsz találni a későbbiekben.
Kedves ArthurTailor!
Nagyon szépen köszönöm a válaszod!
Azt mondod ez mentális betegség... Ezek szerint van neve is?
Úgy veszem ki a te szavaidból is, hogy nem sok realitása van ezt helyretenni.
Mindenesetre, tök hasznos volt az okfejtésed!
válasza:Képzeld el az érzelmeket színekben. Ezek az érzelmek keverednek, s van, amikor egy-egy jól azonosítható színt kiadnak, mely a populációban több emberre jellemző. Hogy jobban tudják azonosítani, ezért adnak neki egy nevet. Ettől függetlenül sok emberben nagyon sok vegyes szín van, és sok zavar van jelen bennük. A te párodon a nárcisztikus jellemzőket ismerem fel legjobban.
Nagyon nehéz munka helyre tenni, és ha a beteg nincs tisztában semennyire sem a betegségének és TÁMAD téged, ha segíteni akarsz, akkor olyan nehéz munkád lesz, mintha egy óriás sziklát akarnál elmozdítani. A betegsége a másik felet nagyon könnyen behúzza illúziókba, ide-oda csaponghatsz tőle. Egyszer szeret, egyszer nem, magához húz, de közben ellök, mert megsérted, aztán könyörögsz, elfogad, de mihelyt stabilabb állapot lenne köztetek, a betegsége ismét előjön, ciklusszerűen.
Ha családot akarsz, olyan életet, ahol te egyenrangú vagy, és nem egy pszichológus-segítő egy beteg ember életében, akkor nem érdemes a helyretételével foglalkoznod, főleg nem úgy, ahogy említettem: nagyon nehéz dolgod van vele. Mintha egy drogfüggőtől vennéd el a drogot, mondván, segítesz rajta. Ő ettől szenved, és azt látja, te ő neki szenvedést okozol: téged okol miatta, és gyűlölni fog.
Érted?
Ha akarsz még róla beszélni, tanács kell, írj nyugodtan.
válasza: válasza: válasza: válasza:"akkor is duzzogó gyerekként viselkedik és b*nkózik velem, ha nem haza megyek rögtön munka után, hanem megnézem az épp útbaeső szüleim."
.
És ez még csak rosszabb lesz. Ne várd meg, míg megüt.
válasza:"mikor normális, akkor meg úgy érzem ő az igazi"- írod.
Bipoláris depresszió. A hányatott függőségekkel terhelt életének a maradványa.
Tönkre fog tenni, ha mellette maradsz.
Győzködheted magad, hogy szüksége van rád, meg hogy te vagy a megmentő angyalka. A frászt!
Mire észbe kapsz, már padlón leszel.
Lépj ki szépen ebből a kátyúból, mert nagyon meg fogod bánni.
Nem te vagy a megmentője, hanem az orvos, de azoknak sem mindig sikerül.
told hátrébb az anyai, a gondoskodó ösztöneidet, és ne pazarold egy érzéketlen, önző, beteg emberre, mert nem a te feladatod.
Függőségre hajlamos. Most te vagy a függőségének a tárgya, ezért ellenőriz, ezért kapaszkodik, ezért akar korlátozni.
Beteg lelkű emberrel nem szabad összekötnie egészséges embernek az életét,
mert lerántja magához.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!