Egy párterápia segítene? Lenne értelme?

8 éve vagyunk együtt a párommal, azaz nem rég volt egy kisebb szünet, vagy nem is tudom, hogy nevezzem.

Az a problémám, hogy másfél - 2 éve elkezdett hazudni, de szinte mindenben. Apró dolgoktól kezdve igen komoly dolgokig.. Én mindezek ellenére próbáltam megértő lenni és kértem, hogy legyen őszinte, de egyszerűen nem ment neki. Egy ideig külön voltunk, de sokat beszéltünk és ezalatt is folyamatosan össze vissza beszélt, nem tudom már egyszerűen, mi az igaz abból, amit mond. A probléma ezzel "csak" az, hogy én szeretem őt és szeretnék neki segíteni, de egyedül nem nagyon hajlik a pszichológus felé... Próbáltam kérni többször, de nem úgy tűnik, mint aki segítséget akarna "elfogadni".

+ a hazudozáson kívül depressziós is, semmihez nincs kedve, rosszul alszik, alig eszik, stb. Ha velem van, próbál normális lenni, de árad belőle a negativitas..

Szóval elég sok a probléma vele kapcsolatban.

Egy ideig külön voltunk, ami nyilván az ő döntése / kérése volt. De azt ígérte osszeszedi magát és próbáljuk meg folytatni, rajta van, hogy ezen az állapoton változtasson.

Viszont én már belebetegedtem abba, hogy folyton elméleteket gyártok a fejemben, nem tudok neki elhinni semmit és ez borzasztó. A legfobb problémám az, hogy azt sem tudom így elhinni, hogy komolyak a szándékai és velem akar lenni, nem csak fél egyedül az életben, mert igazából nincs senkije rajtam kívül.

Én már nem tudok más opciót elképzelni, csak hogy együtt elmenni egy szakemberhez, aki ki tudna minket és legfőképp őt "elemezni".

Valahogy szeretnék róla megbizonyosodni, hogy legalább velem komolyak a szándékai, de ilyen állapotában nem tudok neki hinni és bízni benne..

Szerintem egy szakember talán jobban átlátná a helyzetet, mint én, vagy ő és meg tudná ítélni, van - e így értelme energiát olnunk, vagy inkább olnom ebbe az egészbe, illetve rá tudná segíteni őt a gyógyuláshoz vezető útra.

Mondjuk azt sem tudom, hogy tudnám őt ravenni erre, hogy ne vegye ellene irányuló tamadasnak...

Nem szeretném őt elengedni, "lemondani" róla, de teljesen rámentek már az idegeim erre az állapotra, paranoiás vagyok, saját magamnak gyártok történeteket és ez így nem egészséges, ennek így nincs értelme.

De nem tudnám meglépni, hogy lezarom emiatt vele ezt az egészet, inkább megoldásokon gondolkodom, de ezen kívül nemigen jut eszembe semmi...