Mit gondoltok egy olyan párkapcsolatról, ahol csak a férfi dolgozik, mert sokat keres (vezető pozíció), a nő otthon van, de nem csinál semmi házimunkát, mert bejárónőre is futja?

Ha nekik jó, akkor tegyék.

Én a nő helyébe valami vállalkozásba kezdenék, illetve vállalnék projectmunkákat (mérnök vagyok), így megmaradnak a munkakapcsolatok és pénzt is keresek, illetve folytatnám a szakmai fejlődést.

Egészségükre. Én nem élnék így.

1. Tudom, meglepő, de szeretek dolgozni. Ellennék mondjuk heti 3-4 nappal és ügyeletek nélkül, de alapvetően a munkám szeretem.

2. Ennyi szabadidő túl sok, nem tudnék vele mit kezdeni.

3. Nem szeretek anyagilag függni másoktól, mert bármikor megunhat és kereshet valaki mást. És akkor maradok csupasz seggel, megtakarítás nélkül.

Nekem nőként ez teljesen megfelelne, én nem szeretek dolgozni :).

Amúgy ha tényleg mindketten önként vállalják ezt, másnak semmi köze hozzá.

“Hát ha ki is rakná esetleg, amennyi értékben kapott ajándékokat, ha azokat eladná, párhavi albérlet díja minimum meglenne“

Te ezt csak gondolod. Pár tízezerért el tud adni több százezres dolgot azonnal, de ha a normálisan szeretné értékesíteni valós értékben nem tudja eladni. Akinek van pénze megveszi az újat akinek a használt kell annak pedig nincs pénze.

Hiába adná el a fêl szekrenyet jó ha pár hónapig húzná ki és nem is szeretne megválni a dolgaitól mert később nem tudná pótolni.

Ezek a nők szoktak pofára esni amikor jön a szebb, csinosabb, érdekesebb és vége lesz ennek a kapcsolatnak és az adott életszínvonalt képtelenek maguknak fenntartani.