A barátommal eltávolódunk emiatt?

Az apámmal nem jó a viszonyom évek óta. Nem beszélek a múltam azon szakaszáról. Nagyon fájdalmas, nehéz megnyílnom ha arról kéne beszélnem. Semmi gondom, ha nem feszegeti valaki ezt a témát. Én lezártam azt a korszakot és tovább léptem.

Tartom apámmal a kapcsolatot, ha kell akkor segítek neki pl tankolás, bevásárlás, de semmi egyéb igazából.

A barátom a kezdektől faggat, hogy miért nem beszélek az apukámról és miért vagyok ilyen rideg vele. Nem bunkó, csak olyan semmilyen. Az utálaton kívűl nem maradt bennem semmilyen érzés- ez van sajnos. Mindig elmondom, hogy NE faggasson, hagyjuk ezt a témát! Azt mondja rendben, semmi gond, de pár héten belül megint felhozza. És amióta ezt csinálja egyre jobban felmérgesít, hogy nem érti meg erről nem tudok beszélni, mert felszakadnak a régi sebek.

A másik... összevesztem a legjobb barátnőmmel aki hazudott nekem már 2x is és nem csak egyszerű füllentésről volt szó. Úgy éreztem "szivárvány" és nem egyenes velem szemben. 7 éve ismerjük egymást, telefonon beszéltünk és megmondtam neki (normális, higgadt hangon, tiszelve őt és nem bántottam) hogy soha többet nem szeretném az életemben tudni és a barátságnak részemről vége, mert nem akarok olyan embert az életembe aki a pofámba hazudik és mástól tudom meg utána meg a "barátnőm" napokig esdekel a bocsánatomért. (Pénz ügyről volt szó,nem részletezem)

Közben otthagytam az esti sulit is,mert az Onlinen oktatás nem is oktatás és nem kell csinálnunk semmit így viszont csak az időm megy és a gyakorlatra sem tudok menni, mert zárva a hely. Szóval elmentem inkább dolgozni.

Nos, ezek a dolgok mind zavarják a barátomat és mindennap rámutat erre, hogy szerinte mennyi hibát követek el és ez milyen ijesztő majd őt is kidobom,ha véletlen hibázik vagy ha rosszat csinál akkor megharagszom. 3 éve leszünk együtt és soha nem okozott nekem fájdalmat és én sem neki. Tisztelem és szeretem őt. Nekem ő a legfontosabb és előtérbe helyeztem az életemben. Soha nem gondoltam arra, hogy ha valami gondunk lenne (amúgy is volt már és megoldottuk) akkor "kihajítanám". De ő mégis fél ettől, meg rendesen neheztel rám amiért otthagytam a sulit (mert minden feladok szerinte) és az apámmal való kapcsolatom is zavarja.

Ez most már nagyon kezd zavarni. Elmennék szakemberhez kiadni magamból ezeket, mert nagyon letört vagyok és mérges sokszor amiatt, hogy pont aki a legfontosabb nekem pálcát tör a fejem felett kb mindenért és szerintem ok nélkül haragszik rám. Meg látom rajta tényleg, hogy levan döbbenve, hogy megszakítottam valakivel a kapcsolatot egyik napról a másikra.

Elegem van ebből úgy érzem megakar változtatni. De már magamat is hibásnak érzem.

Ti mit gondoltok? Hibákat követtem el és tényleg rossz ember vagyok emiatt?

Kicsit olyan mintha ezek a dolgok falat emelnének 2 közé.

N/24 F/32