Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A barátommal eltávolódunk emiatt?
Az apámmal nem jó a viszonyom évek óta. Nem beszélek a múltam azon szakaszáról. Nagyon fájdalmas, nehéz megnyílnom ha arról kéne beszélnem. Semmi gondom, ha nem feszegeti valaki ezt a témát. Én lezártam azt a korszakot és tovább léptem.
Tartom apámmal a kapcsolatot, ha kell akkor segítek neki pl tankolás, bevásárlás, de semmi egyéb igazából.
A barátom a kezdektől faggat, hogy miért nem beszélek az apukámról és miért vagyok ilyen rideg vele. Nem bunkó, csak olyan semmilyen. Az utálaton kívűl nem maradt bennem semmilyen érzés- ez van sajnos. Mindig elmondom, hogy NE faggasson, hagyjuk ezt a témát! Azt mondja rendben, semmi gond, de pár héten belül megint felhozza. És amióta ezt csinálja egyre jobban felmérgesít, hogy nem érti meg erről nem tudok beszélni, mert felszakadnak a régi sebek.
A másik... összevesztem a legjobb barátnőmmel aki hazudott nekem már 2x is és nem csak egyszerű füllentésről volt szó. Úgy éreztem "szivárvány" és nem egyenes velem szemben. 7 éve ismerjük egymást, telefonon beszéltünk és megmondtam neki (normális, higgadt hangon, tiszelve őt és nem bántottam) hogy soha többet nem szeretném az életemben tudni és a barátságnak részemről vége, mert nem akarok olyan embert az életembe aki a pofámba hazudik és mástól tudom meg utána meg a "barátnőm" napokig esdekel a bocsánatomért. (Pénz ügyről volt szó,nem részletezem)
Közben otthagytam az esti sulit is,mert az Onlinen oktatás nem is oktatás és nem kell csinálnunk semmit így viszont csak az időm megy és a gyakorlatra sem tudok menni, mert zárva a hely. Szóval elmentem inkább dolgozni.
Nos, ezek a dolgok mind zavarják a barátomat és mindennap rámutat erre, hogy szerinte mennyi hibát követek el és ez milyen ijesztő majd őt is kidobom,ha véletlen hibázik vagy ha rosszat csinál akkor megharagszom. 3 éve leszünk együtt és soha nem okozott nekem fájdalmat és én sem neki. Tisztelem és szeretem őt. Nekem ő a legfontosabb és előtérbe helyeztem az életemben. Soha nem gondoltam arra, hogy ha valami gondunk lenne (amúgy is volt már és megoldottuk) akkor "kihajítanám". De ő mégis fél ettől, meg rendesen neheztel rám amiért otthagytam a sulit (mert minden feladok szerinte) és az apámmal való kapcsolatom is zavarja.
Ez most már nagyon kezd zavarni. Elmennék szakemberhez kiadni magamból ezeket, mert nagyon letört vagyok és mérges sokszor amiatt, hogy pont aki a legfontosabb nekem pálcát tör a fejem felett kb mindenért és szerintem ok nélkül haragszik rám. Meg látom rajta tényleg, hogy levan döbbenve, hogy megszakítottam valakivel a kapcsolatot egyik napról a másikra.
Elegem van ebből úgy érzem megakar változtatni. De már magamat is hibásnak érzem.
Ti mit gondoltok? Hibákat követtem el és tényleg rossz ember vagyok emiatt?
Kicsit olyan mintha ezek a dolgok falat emelnének 2 közé.
N/24 F/32
"Én lezártam azt a korszakot és tovább léptem." dehogy zártad le! Elég elolvasni amit itt írtál, hogy ez egyértelmű legyen. 3 éve vagy a sráccal, jogos az igénye, hogy beavassad az életed fájdalmas részleteibe.
A barátnős dologra ennyiből nem lehet mit írni.
Az esti iskola elhagyásában az látszik, hogy még gyerekes a felfogásod. Mondcsak, te a tanárok kedvéért tanulsz? Ez jellemző hozzáállás 18-20 éves egyetemisták körében, de felnőttként, amikor már nem a szülők nyomják, hogy tanulj, hanem saját döntésed, el kéne oda jutni, hogy a jövődért vagy ott.
Az apáddal kapcsolatos dolgokat segítene egy pszichológus feldolgozni.
Az apád nem egy rossz dolgot követett el, és a barátnőd sem egyszer hazudott neked.
Szóval ha kidobsz valakit az életedből, az nem.eg, hiba után van, úgyhogy a barátod érvelése hibás.
És igen, ha ő is sorozatosan, direkt fájdalmat okoz, akkor őt is ki fogod rakni természetesen. Neki ezen mi a meglepő? Azt hitte hogy téged sorozatosan lehet bántani?
Itt végig azon van a hangsúly, hogy 'SOROZATOS' e valami, vagy egyszeri akaratlan botlás.
Azért a helyedben beszámolnék az apáddal kapcsolatos dolgokról. Nem kell nagyon részletekbe menően, csak annyira, hogy értse, apád mindent megtett a rossz kapcsolatért.
Még itt is írásban is nagyon nehéz "beszélni"erről. De az apámmal való kapcsolatom tulajdonképpen azok után amit tett egész gyerekkoromban igazából kiváló a viszonyunk, mert nem tudom hányan tartják olyan emberrel a viszonyt aki a szart is kiverte belőled mindennap és a mai napig tilos felhoznom előtte ezt (1x tettem és.......letagadta, azt mondta, soha nem vert meg) 2x törte el a karomat és a kulcscsontomat eltörte. Egész pontosan kiboltosította a törtés a bőrömet, és át szúrta vagyis nyílt törést csinált nekem. Ő vitt be a kórházba. Általános iskolás voltam 7-kes január elején történt arra is emlékszem, hogy milyen ruha volt rajtam aznap. Mindegy én ennél jobban nem akarok belemenni ebbe, mert felfordul tőle a gyomrom. Az évek alatt kb úgy lerendeztem ezt magamban, hogy a pofájába tudok nézni.
A barátnőmnek nem tudtam elnézni a hazugságokat. Nagyon rosszul esett 2x is megtette és hónapok múlva derült ki az igazság és kihasznált engem. A bizalmam is megingott tényleg nem akarok ilyen embert..
Nem tudok beszélni az apámról. Nem tudom, hogy egyáltalán miétt segítek neki. Nagyon utálom őt, sőt néha félek is tőle még, de már soha nem bántana. És sajnálom sokszor. Elég sok egészségügyi gondja van ami megnehezíti a mindennapjait, főt ételt viszek neki néha. Tankolok neki, ha nincs sok pénze vagy segítséget kér esetleg másban. Pl egyszer fugázni kellett nála. Szívesen mentem..sajnáltam volna..ha nem kap mástól segítséget. Lényegtelen.
Nem tudom hogy kezdenék bele nem elszorult hangon a múltam mesélésébe a barátomnak. Csak dühöt éreznék. Meg nem kell senkinek a sajnálata a szánalma vagy, hogy bíráljon.
A sulit nem bántam meg én gyerekként sem voltam lökdösve. Magasról tojva volt rám. Már van 1 szakmám most abban dolgozom megint.
Amit itt leírtál, az apáddal vonatkozó részeket másold ki üzenetben és küld el neki.
Sajnálom hogy ez mind megtörtént veled. Nem baj ha nem tudod nyugodtan elmesélni. Egy ilyen dolgot hogyan is lehetne?
Nem küldöm el neki, mert utána jönne személyesen..oda ülne mellém és kérdezne vagy megakarna vígasztalni az az sajnálna. Nem akarom, hogy gyengének lásson. Nem vagyok emiatt gyenge ember és nem fogok a barátom előtt emiatt sírni. Tudom, hogy máshogy nézne rám.
Igen, hogy is lehetne erről beszélni. Hát sehogy szerintem igazából..soha senkinek nem meséltem el, hogy az egész gyerekkorom miből állt.
Megértem. De ő nem fogja érteni a cselekvéseid mögötti okot.
Egyáltalán minek tartod vele a kapcsolatot? Én hagynám hadd pusztuljon el egy árokparton. Azt érdemli.
Kérdező: nálam ugyanez volt, az apámmal még beszélőviszony sem, és az exbarátnőm folyton nyaggatott, hogy beszéljek róla, hogy tegyem rendbe vele, hogy keressem meg, hogy milyen már, hogy a saját apám nem érdekel, és majd jól megbánom.
Nálunk feszültésget okozott, és nem mondom, hogy erre ment rá a kapcsolat, de nyilván nem segített. Rengeteg vitatkozás, rengeteg győzködés lett belőle, és bár elég nyitott vagyok, nem sok tabutémám van egy kapcsolatban, de ez nem az volt, amit át akartam beszélni, és meg akartam oldani
Mi lenne, ha nem játszanád egész életedben a lelki sérült nebáncsvirágot, hanem felszegett fejjel felvállalnád, hogy ez is az életed része volt, és mindenféle gyerekes durcizás nélkül beszélnél róla, ha rákérdeznek?
Engem is vertek gyerekkoromban folyamatosan, molesztáltak is, elváltak a szüleim, alkoholisták voltak a családban, öngyilkosság volt a családban, nem is egy, mégsem csinálom ezt, amit te.
Nekem felfoghatatlan hogy miért könnyebb itt leirni ezt idegen embereknek mint nem részletekbe menően de elmesélni a párodnak...
Barmennyire is fáj, ide is volt erőd leirni. Szóval szerintem szedd össze magad és beszélj róla a párodnak.
Szerintem természetes hogy érdekli és őszintén bennem idővel megölné a bizalmat, hogy nem vagy képes beavatni egy kicsit sem.... Ha megtudnám, hogy viszont ide lazán kiírtad jogosan ki is borulnék...
Nem kell részletezni, de burkoltan el lehet neki mesélni és hogy ne kérdezzem többet és ne vigasztaljon mert úgy rosszabb.
28/L
Utolsó: névtelenül/arctalanul könnyebb kitárulkozni.
Szerintem is mondd el neki. Meséld el mi történt és kérd meg, hogy miután fény derült a titokra, többé ne hozakodjon elő a témával,ne avatkozzon bele és ne akarjon vígasztalni, csak egyszerűen tegyetek úgy, mintha mi sem történt volna. Neked ezzel tudna a legtöbbet segíteni. Ha értelmes, megérti.
Egyébként nem rosszból mondom, de ez mártír hozzáállás. Csinálod magad körül a feszkót, hogy utána erősebbnek érezd magad.
Megsúgom: nem attól leszel gyenge, ha felvállalod a történteket és ki mered mondani, hogy itt és most nem beszélsz róla többször(neeeem, ahhoz hatalmas lelkierő kell) , hanem attól, hogy titkolózol és a vesztébe hajtod az egyébként jól működő kapcsolatod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!