Felkeltettem, hogy menjen at masik szobaba. Bunko volt velem. Elkezdtem kerdezni, mi baja, felhuzta magat, es azt kiabalta, kapok egy pofont, ha nem fejezem be. Ezt hangfelvetelre vettem, eszrevette. Ott rangatott. En hibaztam volna a kerdesek miatt?

#7-es vagyok.

Én nem mondtam, hogy te tehetsz róla. Csak megállapítottam. S ha te is hasonlóan érzed, lehet el kéne indulnod ezen az úton. Elmehetnél egy pszichológushoz. NEM PSZICHIÁTERHEZ, mert ott telenyomnak gyógyszerekkel, amikre hidd el, nincs szükséged.

Na figyu!

Elhiszem, hogy jót akartál.

Elmondom, én hogyan csináltam volna a helyedben.

Először is, amikor lefekszik (ha otthon vagyok), akkor mondtam volna, hogy ne ott, mert hideg van.

Ha nem veszem észre és mégis ott alszik el, akkor a másik szobában mindent előkészítek, finoman felébresztem és a fülébe duruzsolom, hogy ne haragudjon, csak azért ébresztem föl, mert itt hideg van, hadd kísérjem át a másik szobába, és ott alhat nyugodtan tovább. A helyiségekben addig csak kislámpákat kapcsolnék, hogy lásson, de ne ébredjen föl teljesen. Átkísérném, lefektetném, betakarnám és adnék neki egy puszit.

Ha viszont elhibáztad az elején, és mérges lett rád, akkor se azzal kellett volna foglalkoznod, hogy fölvedd, hanem hangsúlyozni, hogy te csak jót akartál neki, átkíséred, és nyugodtan alhat tovább. Ilyenkor szeretettel kimondott "Ne haragudj!" "Csak jót akartam neked" és hasonló mondatok nagyon csillapítólag tudnak hatni.

Szerintem ma este beszéljétek meg, béküljetek meg. Mondj neki valami olyasmit, hogy "ha rosszul is csináltam, de hidd el, hogy a szándékom jó volt".