Zavarna, ha a barátod ilyen jóban lenne az exével? Engem eléggé. Részletek lent.

Fú, de rossz ez, ilyen nekem is volt... Mármint, hogy úgy éreztem, az ex (egy bizonyos ex) árnyékában élek. Ők nem tartották ilyen szorosan a kapcsolatot, de... pl. alig pár napja voltunk még együtt, amikor az exnek születésnapja volt, és neki feltétlen fel kellett hívnia, mert hát mégis... Nem akartam beleszólni, hiszen ez csak egy szülinapi köszöntés...

Sosem tudtam megmagyarázni, akkor sem, de sokszor éreztem, hogy csak ex-pótlék vagyok.

Bizonyosságot akkor nyertem, amikor pár hónappal a mi szakításunk után megtudtam, újra összejött azzal a bizonyos ex-szel... (és természetesen fogalma nem volt, hogy a mikor van a szülinapom... még az évet sem tudta belőni :D)

Szia, az utolsó vagyok megint. Hát ezek ismerős dolgok...

Én is megkérdeztem anno, túl van-e már az exén, de ezt is azért, mert már előtte is volt egy párom, aki szintén folyton az exével vegzált, és nem akartam ezt még egyszer... És ő is igennel felelt, és sokszor tényleg úgy is tűnt, túl van rajta. De az érzés mégis bennem maradt. Nem hinném, hogy hazudott volna nekem, szerintem ő tényleg úgy gondolta, hogy túl van az exén, vagy nagyon túl akart lenni rajta, de hát a jelek szerint nem volt.

És persze az is ismerős, hogy mindig a későbbi lányok "bűnhődnek" az exek hülyeségei miatt. Ezt mondjuk már több kapcsolatban tapasztaltam (mondjuk, hogy az összes eddigi kapcsolatomban).

Addig még nem is lenne baj, hogy egy ember levonja a megfelelő konzekvenciákat egy kapcsolat végén, hogy mit csináltam rosszul, mit nem akarok még egyszer elkövetni. Jó esetben mindenkinek vannak ilyen felismerései, és még jobb esetben tényleg tanul is a hibákból, és tartja magát az elhatározásokhoz. Csak azt nem értem, miért kell ezt folyton az aktuális partner orra alá dörgölni, és/vagy átesni a ló túlsó oldalára.

Én viszont nem állítok semmit a barátodról, nem tudhatom, ő mit érez. Csak a tapasztalataimat osztom meg veled.

"Meg tényleg rengeteget dumál róla, még azt is tudom, hogy milyen pózban szexeltek (!).

Meg volt, hogy főztünk vmit, ami az ő ötlete volt, és megjegyezte, hogy ezt a kaját az exe találta ki, és mennyit ettek együtt ilyet..."

mondtam ne hagyd magad madárnak nézni!

Mindenről az exe jut eszébe, szerinted mennyire van túl rajta? Nyisd már ki a szemed légyszives...

Szia! Én végigolvastam a válaszokat is.

Ha kezded biztosan érezni, hogy te csak az exnek a pótléka vagy, akkor sajos valószínűleg nem csal a megérzés, és az általad leírt infókból is ez jön le.

De azért leírnám az én helyzetem, mert hátha ez is hozzátesz. 25 éves lány vagyok, volt egy másfél éves kapcsolatom, aminek több mint 4 éve vége. Az a pasi az akkori érzéseim szerint nekem az énem 70%-át jelentette. Mert nemcsak simán jártam vele, hanem a legeslegjobb barátom is volt, akivel minden egyes nap órákon át beszélgettem! De a megismerkedésünk első percétől hihetetlenül értettük egymást... Ehhez képest a szakítást – felszínesebb értelemben véve – elég hamar kihevertem és bele is zúgtam másba (az nem tartott sokáig). De valójában legalább egy évig (vagy másfél?) jobban kötődem hozzá a kelleténél, csak ezt nem vallottam be magamnak. Volt 1-2 pasi, akinek kénytelen volt hallgatnia, hogy a Gábor így meg úgy. Mondanom sem kell, hogy jóban vagyok vele azóta is. (A szakítás után kb fél év szünet, azóta időnként sörözünk.) Sokszor éreztem úgy egy-egy ilyen találkozás után, hogy ebbe a barátságba az én részemről valami egész gyanús dolog is keveredik, ami abban nyilvánul meg, hogy még mindig úgy érzem, nincs olyan ember, akivel jobban értenénk egymást.. És egy kapcsolat mellett nem biztos, hogy jó ilyet érezni a voltpasim kapcsán..

De ez fokozatosan elmúlt. A jelenlegi barátommal már 2 éve együtt vagyok, elég szoros kötelék alakult ki, teljesen természetssé vált az ő szerves jelenléte az életemben. De nem a volt barátom helyét vette át (eleve nem tűnt fel, hogy az ő helyére kerestem volna), hanem ez másmilyen. Se jobbb, se szarabb, hanem más, a kettő nem összehasonlítható.

De a barátság a voltpasival azóta is tart. Pár hónapja volt egy sörözésünk, ott volt egy haverja is, és mivel bezárt a kpcsma, felmentünk a lakására. nem gondltam, hogy valaha járok még ott, kb 4 éve voltam ott utoljára.. szóval elképesztően furcsa érzés volt, mintha beszippantott volna egy időkapu. De már nem érzelmi, csak mentális értelemben. Szerencsére. Pedig szerintem 1-2 évvel korábban még érzelmileg is beszippantott volna.. De ez a része elmúlt és kész. Mint ember mindig is kötődni fogok hozzá, és mindig is ezt a szerepet fogja betölteni, amit most. De a szerelmi szál már megszűnt, de ehhez sok idő kellett, csak ebből a sok időből anno én fél évet vallottam csak be magamnak.

Nade amire régóta ki akarok térni.. szóval a barátság változatlan, plusz kibővült azzal, hogy már felmegyek hozzá mindenféle furcsa érzések nélkül. Az első persze ütős volt, és nem is bírtam volna ott aludni, de azóta voltam kétszer, és legutóbb ott aludtam. A másik szobában persze. És azért, mert éjjel 2 volt már, befáradtam, és egyszerűbb volt mint éjszakaibuszozni.

A barátom természetesen tudja, hogy jóban vagyunk. Nem azavrja, hogy néha sörözünk. Előfordul, hogy sztorizok róla, de a felénél inkább nem mondom a nevét, nehogy gyanakodjon arra, ami már lezárult.

Így gondoltam, minek titkoljam az ottalvást, ha egyszer úgysem jelenthet már semmit.. Na azt inkább nem kellett volna említenem. Ezen a ponton elkezdett tőle szokatlan módon viselkedni, megjegyzéseket tett, majd gyanúsan hamar a falnak fordult alvás céljából. Éreztem, hogy ez nem stimmel, de nem tudtam a reakcióján kiigazodni, és ez intenzív sírást váltott ki belőlem. Mikor ezt észrevette, és megkédezte, mi a baj, akkor megbeszéltük. Hogy ő bízik bennem, sejtette, hogy ez az ottalvás sem jelent semmit, de ezen ő akkor sem tud csak úgy felülemelkedni.. tudja, hogy ez már rég lezárult, de neki akkor is fura, hogy én a voltpasimnál alszom, nem tehet róla, egyszerűen nem tud ezen nem fennakadni, és megkérdezte, nekem hogy esne ellenkező esetben.. (Erre nem tudtam válaszolni, mert nem sikerült kellően beleképzelnem magam, mivel ő a 2 db. nem túl komoly excsajával nem is tartja a kapcsolatot.) Lényeg, hogy neki ez túllép egy bizonyos határt, hiába tudja, hogy semmiről nem lehet szó, ez van és kész. Nem bizalmatlan, nem féltékeny típus. Nem fojt meg a ragaszkodásával, sőt, ő maga is igényli a saját életteret. Vele nem találkozunk ám nap mint nap. Ezt olyan 1-1,5 évbe telt mire megszoktam, de ma már teljesen természetes és egészségesen működik. Egyszóval minden rendben köztünk, és azzal barátkozom akivel akarok, az exet is beleértve. De ne aludjak volt pasinál, na. Ennyi a kívánsága.

Én meg nem ragaszkodom hozzá, hogy ott aludjak, nekem ez nem fontos, hogy most hol alszom, meg kényelmesebb is itthon, szóval ha ezt akarja.. ha meg legközelebb is úgy jönne ki a lépés, hogy egyszerűbb ott aludni, mint hazakeveredni éjszaka, max nem osztom meg a pasimmal az infót, ezen ne múljon. Lelkifurdim emiatt nem lesz, mert nincs miért.

Bocs, hogy ilyen hosszú lett, remélem volt türrelmed hozzá. Az sajnos hamar leszűrhetted, hogy a te eseted ettől lényeges dolokban eltér.. De remélem azért minimum árnyaltabb megvilágításba helyeztem a dolgot, és hozzájárulhattam a probléma feltérképezéséhez.

lehet h tenyleg csak barat,lelkitasrak es siman csak jolkijonnek.

de engem hatarozottan zavarna,sot nem birnam elviselni h joban van az exe'vel,meg neha azis nehezemre esik h megertsem h egy biznyos lanyt baratilag olel meg..