A férjem nem akar részt venni a háztartási munkákban, mit tehetném még?

Közel 10 éve vagyunk együtt, ebből évekig ketten éltünk egy kis lakásban. Akkor abszolút megosztották a munkát (oké, én nőként mindig kicsit többet vállaltam, de ennyi nekem belefért), ő is főzött, mosott, takarított. Amúgy is szereti, ha rend van.

Aztán vettünk egy családi házat, és néhány hónapra odaköltöztünk a szüleihez, míg elkészült lakhatóra a ház. Az anyósom nagyon házias típus, plusz a férjem az egyetlen fia, hát nem is nagyon kellett ott csinálnia semmit (én nyilván besegítettem).

Na most, már ekkor is láttam a férjemen, hogy kezd elkényelmesedni, még a tányérját is ott hagyta az asztalon, mert az anyukája úgyis elpakol majd helyette... én azért még is jegyeztem akkoriban, hogy remélem tudja, a saját otthonukban ezt nem fogom elnézni neki...

Pár hónapja sikerült beköltöznünk és ő nem akar visszazökkenni :/ A főzéshez szinte soha nem venné a fáradtságot, úgy kell neki könyörögni, és tulajdonképpen semmit nem csinál a 100+ nm-es házban azon kívül, hogy felporszívózik vagy néha berak egy mosást. Velem bezzeg veszekszik, ha néha este főzés után már nincs energiám fényesre nyalni a konyhát, és esetleg le kell törölnie a pultos vagy el mosogatnia két edényt, mert "nem bírja ezt a kupit".

Sajnos egyre többet veszekszünk emiatt, mert néha a tököm ki van már, hogy mindent nekem kell csinálnom, nyilván "b*szogatom", hogy mozduljon már még, hiszen a szép szó és kérés nem használt eddig, erre már megkaptam, hogy unja már, hogy ilyen házsártos vagyok - dehát mi a franc házsártosság abban, ha megkérem, ugyan segítsen már be a háztartásban, pláne most, mikor kismama vagyok? Én is ugyanannyit dolgozók, mint ő...

Nem tudom, tehetném, mi lehetne a megoldás. Egyébként nincs baj a házasságuk kaliforniai, szeretjük egymást és nem elválni akarok, hanem megoldani a dolgot, de nem tudom, hogy, ha sem a kérés, sem a csúnya szó nem segít :/