Van értelme folytatni? 10év,gyerekek miatt együtt maradni?

Sziasztok. 26 éves vagyok a férjem 35.

Eleg fiatal vtam mikor össze jöttünk. Most lesz 10 éve hogy együtt vagyunk, és másfél éve házasok. Van 2 gyermekünk, 3 éves és fél évesek.

A helyzet az, hogy az utóbbi időben rengeteget veszekszünk. Nincs olyan nap, hogy ne legyen szóváltásunk.

A probléma az, hogy nincs velünk. Csak este de az is csak az egyik héten (2 műszakos).

Munka mellet eljár dolgozni maszekolni házhoz. Hétvégén szinte mindig odavan mind a 2 nap. Ha itthon van remek apa imádja a gyerekeket játszik velük fürdet stb. Mindent csinál ő is ha nem hulla fáradt. Ugye pár éve itthon vagyok már a gyerekekkel... Lehet ez a baj. Nagyon rossz hogy soha nincs itthon. Örülnöm kellene hogy dolgozik meg hajt h mindenünk meglegyen, de ez már tulzás. Saját autó , saját lakás. Nem vagyunk egy felső réteg de legalja sem anyagilag, olyan átlagosnak mondanám.

Ha kérem, hogy a hétvégén ne menjen maradjon itthon velünk annak is veszekedés a vége, mert én nem értem hogy kell a pénz. Nem gondolom hogy éhen halnánk ha néha itthon maradna. Mivel oda van, így a gyerekekre sincs ideje nemhogy még rám is.

Első szerelem mindenben ő az első. Beszéltünk róla hogy nekem ez így nem jó, de soha nem változik semmi.

Egy virágot sem kapok soha sem egy csokit egy kedves bókot semmit. Nem érzem nőnek magam, csak mint egy nemis tudom...

Mindent megteszek a gyerekek mellett főzés mosás stb. Kedveskedek neki mindig, próbálok a figyelmében járni de kB annyit érek vele mint halottnak a csók.

Mivel sokat megy mindig fáradt. Ha van egy kis ideje akk meg telefonozik (pl ha elaludtak a gyerekek).

Nagyon hiányzik. Vágyom a figyelemre egy kis gyengédségre, szeretetre. Mikor szóvá hozom azzal válaszol h nem elég jó nekem meg akk ő egy senki stb

Tényleg ennyire baj h olyan férfival szeretnék lenni aki nőként Is tekint rám???

Már teljesen tanácstalan vagyok.

A hónapok folyamán kezdünk elhidegülni egymástól. Már nemis töröm magam a szexuális közeledésen az elutasítás miatt. Azért heti 1-2 alkalom van, de már az sem olyan.

Van értelme?

Nem érzem magam boldognak. Sőt.. Úgy érzem már felemészt a magány. A gyermekeim minden boldogságom. Sokszor látja a nagyobb gyerek h anya sír Nem szeretném hogy azt lássa h anyáék veszekednek aztán anya szomorú.

Úgy érzem csak anyagilag számíthatunk rá. Nem minden a pénz. Szeretem, de valami megváltozott bennem.

Eddig azon voltam, hogy helyrehozzuk ami elromlott, már nem sírok rajta, nem veszekszem. Élünk egymás mellett. Néha beszélgetünk és úgy kB ennyi. Nem tudom hogy szeretem e még,vagy csak mdgszokás, de a gyerekekre is gondolnom kell. Nrm szakithatom el az edesapjuktól, mert bizonytalan vagyok

Ti mit tennétek??

Ennyire önző lennék??

Csak egy társat szeretnék aki mellettem van és a gyerekeim mellett és számíthatunk rá.

Ha valahova menni szeretnék meg kell kérdezzem h tud e vigyázni a saját gyerekeire.

Már 30 perc után hív h mikor megyek már Barátaim sincsenek mindenki eltavolodott az évek folyamán. Tanácstalan vagyok. :/