Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennétek egy olyan párkapcsolatban, ahol nem tudsz kommunikálni a pároddal?
Együtt vagyok a párommal már néhány éve (együtt is élünk), nagyon rendes férfi, a tenyerén hordoz, de sajnos a kommunikáció nagyon döcögős köztünk évek után is. Sosem volt egy nagyon beszélgetős típus, de eddig túllendültem ezen. Viszont egy ideje már úgy érzem, hogy rettentően magányos vagyok. A kommunikációnk kimerül abban, hogy néhány munkahelyi dologról beszélünk, vagy általánosságban mindennapi dolgokról, a kutyáról ilyesmi. Én igényelném az őszinte, mély, világmegváltós beszélgetéseket, a közös álmodozást, tervezést, de erre megkaptam, hogy ő nem ilyen típus. Mostanában azt vettem észre, hogy az is zavarja, hogy beszélek, nem válaszol, figyelmen kívül hagyja a mondandómat. Már kedvem sincs elmenni sehová vele, mert iszonyatosan szorongok, görcsölök, hogy semmit nem tudunk egymásnak mondani, csak eszünk együtt csöndben bambán, vagy kínosan megpróbálunk a semmiről beszélni. Nem tudom, hogy menthető-e ez a kapcsolat még, mert szeretem őt, építettük a közös életünket, de most már nem tudom mit csináljak. Van valami tanácsotok?
Köszönöm :)
Ez kétlem hogy így működne. Az úgy nem megoldás hogy ő a kapcsolatból kiveszi a neki tetsző pozitív dolgokat, az összes többi ami meg még egy párkapcsolattal jár, azt köszöni szépen nem kéri. Egy emberi kapcsolat nem erről szól, ha nincs kommunikáció, nincs semmi.
Hosszú távon egy idegen lesz melletted. Nem egyeznek az igények, ráadásul az elég alapvetőek.
Nálunk ez a vég kezdete volt. Nem sok bíztatót tudok mondani, de azért írok pár dolgot.
Hasonló volt a helyzet, barátnőm beszélgetett volna, én nem bírtam. Viszont ennek volt egy előzménye. Azelőtt nagyon jókat beszélgettünk a kapcsolat elején, de aztán jött egy pocsék év, aminek a végére már a legártatlanabb dologról sem tudtam a legbékésebben sem beszélni vele úgy, hogy ne kötözködjön. A legfinomabban kifejezett ellenvélemény is dühkitörésekhez vezetett. Bár vágytam a beszélgetésre, képtelenné váltam rá. Idő közben belátta, hogy hülyén viselkedett és tényleg változtatott, de már nem tudtam hozzá újra alkalmazkodni.
Nem azért írom ezt, mert feltételezném, hogy így viselkedtél vele, csak hogy lásd a mechanizmust: ahányszor ki akartam mondani valamit, amit gondoltam, mindig falakba ütköztem. Ezt ezért nem szabad, azt meg azért. Gyakorlatilag egy tök ismeretlen emberrel fesztelenebb tudtam lenni, mint a saját párommal.
Az lett volna a kulcs, hogy valahogy újraépítjük a hidat kettőnk között, közös munkával. Utóbb ő már szerette is volna így csinálni, én adtam fel, mert képtelen voltam megnyílni. Ha a párodnak sikerülne ez, azzal menthető lenne a kapcsolat.
Keressetek közös hobbit amiről tudtok beszélgetni. Ha az életetek csak a melóról szól akkor hamar unalmassá válik minden. Az introvertált emberek is tudnak sokat beszélni ha jó a társaság és a téma.
Amúgy én is abban a helyzetben voltam mint a kettes válazoló. Amikor nyitottam felé és kicsit eltért a véleményünk egyből letámadott, hogy nekem nincs igazam, semmi értelme annak amit beszélek, meg ilyenek. Egy idő után nem tudtam elmondani mit érzek mert féltem, hogy ha nem ért egyet akkor csak a vita következik. Én viszonylag hamar kiszáltam a kapcsolatból...nem elég a beszélgetés, fontos a megértés is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!