Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párkapcsolatban az egyik dumás másik csendes?
Barátommal fél éve vagyunk együtt, nagyon megtaláltuk egymást, sose szerettünk még így senkit ebben biztos vagyok. Eleinte kilenc órákat beszélgettünk végig mindenféle témában, nekem a legfontosabb dolog az ész és a kommunikáció egy kapcsolatban így rögtön megfogott ezzel a kettővel.
Viszont ahogy telt az idő megmutatkozott hogy ő eléggé csendes típus ha nem hatnak újdonságként a témák, idővel kikoptak ezek a hosszú és tartalmas beszélgetések. Továbbra is tudunk beszélgetni de kevesebb dologról, akkor beszél sokat ha szeretett témái jönnek szóba.
Ha róla kérdezem, hogy érez mit gondol max egy mondatban elmondja, ha egyáltalán tud válaszolni, ez talán a nagyobb gond. Én szeretek a gondolataimról és nézőpontjaimról beszélni, elemezni magam és a helyzeteket, nála viszont úgy érzem nem tudom megismerni mert ő se ismeri saját magát.
Rendszeresen feljövő gond ez mert jóval kevesebb beszélgetést igényel mint Én, úgy érzem ha Én nem hoznék fel témákat néma csendben ülnénk órákig.
Hozzá kell tenni hogy ezen kívül 10/10 minden, álmodni se tudnék jobbat de ez az egy sajnos nem hagy nyugodni, hogy nem kapok mellette "szellemi táplálékot" ha értitek mire gondolok.
Komolyan gondolom vele de ha őszíntén magamba nézek, nem tudok olyannal elképzelni jövőt akivel ez nem passzol, így viszont úgy érzem csak hitegetem mindkettőnket. Szakítani nem akarok hisz szeretem, nagyon is, de nem tudom mi lenne a helyes.
Veletek volt hasonló, mit mondtok külső szemmel? Kérlek az értelmetlen kommenteket mellőzétek, köszi.
válasza:Szerintem igy is lehet jo a kapcsolatotok, esetleg menjetek el valami fuu hogy mondjak ezt? Kapcsolaterosito treningre?
De igazabol en lehet inkabb masik part keresnek, nekem is nagyon fontos a beszelgetes, en szeretem ha folyamatosan piszkalodunk(bizonyos keretek kozott), sokat nevetunk es de kajak akarmirol beszelgetni tudjunk.
válasza:Mintha rólunk írtál volna!
Mi teljesen más típusú családban nőttünk fel, máshogy szocializálódtunk. Gondolom ti is.
Engem mindig megkérdeztek a szüleim, hogy hogy vagyok, mi foglalkoztat, mi volt a suliban? És nem hagyták, hogy lerendezzem egy semmivel. Na az ő szülei ezt sosem tették.
Én szeretem elmondani, hogy mit érzek, milyen dolgokon agyalok, mi frusztrál stb. Na ő nem ilyen. A kommunikáció sosem volt az erőssége.
Ezt jól lehet alakítani. Még az elején tisztázni kell, hogy ez téged zavar. Ha látod, hogy igyekszik, próbálkozik akkor minden oké. A férjem is rengeteget változott ezen a téren jó irányba. Nem azt mondom, hogy ma már sosem kell noszogatni, hogy megnyíljon, de közel sem annyit, mint régen.
Ha tényleg csak ez az egy "hibája" van, akkor nincs nagy baj. Emiatt ne gondolkodj szakításon. Lehet ebből hosszú kapcsolat is.
Mi például 16 éve vagyunk együtt, 10 éve házasodtunk össze.
válasza:1. Mondd el neki.
2. Lehet, hogy faradt, te nem idozitesz jol.
3. Szerezzetek uj kozos elmenyeket, megbeszelni valokat.
válasza: válasza: válasza: válasza:5-6 nagyon jókat írtak. Én azt gondolom, hogy nincs azzal baj hogy te szeretsz beszélni. A baj ott van, hogy őt is erre akarnád kényszeríteni. Mert a " mit érez, mit gondol" azt nem lehet kikényszeríteni a másikból.
Hiányzik belőled az elfogadás, hogy ő ilyen, meg a türelem, hogy megvárd hogy beszéljen amiről akar, egyáltalán akar e? Magától.
Amit tehetsz, hogy hagyod kibontakozni.
És a 3. is jókat írt, kellenek az új ingerek, és lehet hogy picit teher is vagy neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!