Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha nagyon fiatalok lennétek és bár jól megvagytok de tudnád, hogy nem ő lesz a férjed, velemaradnál?
21 éves vagyok, ő 23.
3 éve vagyunk együtt, már összeköltöztünk.
Nagyon jó ember amúgy, mindig érdeklődik, kedves velem, meglep, dícsér, bújik, minden héten randizunk, a szex is rendben van.
A kapcsolatunk is jó, boldog vagyok vele, de úgy érzem komolyabb dolgokban nem tervezhetek majd vele.
Házimunka 80%-át én csinálom, pedig ugyanannyit dolgozunk. Ha megkérem segít, de magától ritkán veszi észre a teendőket.
Van egy befogadott állatunk, az ő etetését is csak nagyritkán látja el, többnyire én gondozom. (mikor mondtam neki, hogy minden nap cserélni kell a vizet, azt mondta, "hát de még ott van a tegnapi, mi azzal a baj" meg hasonlók)
Tehát nem rosszindulatú, csak még elég tapasztalatlan.
Viszont fejlődőképes, rengeteg dologban változott az elmúlt 3 évben.
Úgy érzem vele nem tudnék majd egy gyereket nevelni. Úgy érzem vele soha nem vehetnénk közösen házat, eléggé olyan típus, hogy ami övé az az övé és pont. Közös kassza gondolatától rosszul van, persze nem most akarom én se, csak beszélgettünk róla.
Ellenben sokszor mondja, hogy megkéri majd a kezem. Félek, hogy ha igent mondanék nem jól döntenék, hisz bár szeretem őt tiszta szívemből, de úgy érzem ez inkább ilyen fiatalkori lamúr lesz és pár éven belül külön válnak útjaink, és akkor fogom megismerni azt a férfit, akivel végül tervezhetek.
A másik ilyen fura dolga, elég konfliktuskerülő. Olyan családból jött, ahol konkrétan le se sz*rták őt a szülei, ezért megszokta, hogy ha baja van, nem kell elmondania. Sokszor csavarhúzóval kell kihúznom belőle, hogy mi a baja, előtte hiába kérdezek rá 4-5x, inkább kummant, aztán majd egyszer egy vita alkalmával kibukik belőle az elnyomott dolog.
Rosszul érzem magam, mert úgy gondolom azzal, hogy vele vagyok és közben ezt érzem belül, hazudok neki. Tényleg szeretem őt és úgy érzem ha ezekben tudna változni leélném vele az életem mert minden másban annyira egy hullámhosszon vagyunk, órákat tudunk beszélgetni bármiről, úgy ismerjük a másikat mint a tenyerünket, közösek a barátaink és őszinte szerelmet érzek iránta, minden alkalommal, mikor ránézek. A barátaink is úgy vélekednek rólunk, hogy egymásnak vagyunk teremtve.
Mielőtt összejöttünk előtte amúgy 6 éve ismertük már egymást, titkon oda voltunk a másikért de csak kerülgettük egymást, nagyon lassan mentünk át a kapcsolatba. De megérte, mert úgy ismertük már egymást, hogy semmi meglepi nem volt összeköltözés után.
Bocsi ha kicsit érthetetlen, nem tudok írásban jól beszélni az érzéseimről.
válasza:Nekem volt már olyan kapcsolatom hogy tustam elöre hogy ebböl szakitas lesz majdan, (sok veszekedés merhetetlenül önzö, stb de ugyanakkor kötött a szerelem), en ugy voltam vele, hogy megkerdeztem sajat magamtol, hogy akkor is akarok vele lenni, ha tudván tudom hogy ennek nincs es nem is lesz jövöje?
En annak tükrében, hogy mivel en szeretem öt, es minden napot köszönök mig vele lehetek, ill azt, hogy ö mellettem van, en bevállaltam ugy, hogy tudom hogy egyszer majd el kell engedjem de az addig eltöltött idökért is hálás vagyok.
Nem egyszer ereztem ezt vele elalvàs elött is, hogy köszönöm, hogy velem vagy.
Kb az az èrzés mielött elbucsuzik vki örökre, még el akarja mondani hogy szereti a csalàdjàt amig még ezt megteheti.
En igy voltam a barátom mellett mig nem szakitott es elég csunyàn be is mocskolt a csaladja elött. Hogy ugy tünjön jogosan szakit, nem ö a hibàs semmiben.
Szoval en vallaltam a felelösséget arra hogy menthetetlen kapcsolatban a sajat idömet erömet áldozom ugy hogy tudtam, teljesen felesleges.
válasza:Nem én nem maradnék vele. Most azt hiszed, hogy még sok időd van, aztán mire kikeveredsz ebből a kapcsolatból majd lehet nem egyből toppan be a herceg.
Már rég közös jövőt építhetnének, de ő a sajátját építgeti, meg te is más utakon képzeled el magad.
Persze ha neked ezek a felsorolt problémák nem kardinalisak akkor még osszecsiszolodhattok. Ahhoz a legjobb bokorban vagytok épp.
válasza:Szerintem ezt, amit most megírtál, egy az egyben mondd el neki. Ha szeret, akkor ezek után össze fogja kapni magát. És ha össze akarja kapni magát, akkor segíts neki, támogasd.
Az, hogy magától nem veszi észre a teendőket: vannak ilyen szétszórt emberek, csomó ilyen dolgot én sem veszek észre, nem tartom különösebben fontosnak. A párom is ilyen trehány, mint én, szóval mi ebben jól megtaláltuk egymást, de ha valamelyikünkre rájön mégis a takaríthatnék, és szólunk a másiknak, akkor szó nélkül megcsináljuk. Lehet, segítene, ha csinálnál egy beosztást, hogy minden kedden és szerdán felmosás; ha az egyikőtök nekiáll főzni, a másik a keze alá dolgozik, a hónap minden második vasárnapján pókhálózás.
Az állatos: kérdezd meg, ő szívesen meginná-e a poshadt vizet.
A közös kassza és a konfliktuskerülés már sokkal nagyobb probléma. A konfliktuskerülésen úgy lehet segíteni, hogy baromi sokat beszéltek róla asszertíven. MINDIG kérd ki a véleményét, mindig kérdezd meg, mit érez. A gyerekkori beidegződéseket nagyon nehéz felülírni, lehet, egy pszichológus sem ártana hozzá. De ha azt nem akarja, akkor marad az, amit írtam: sok-sok türelem. Teremts biztonságos környezetet. Illetve te mindig beszélj az érzéseidről, hogy lássa, hogy ez a normális. Az én páromnál bevált. Kemény egy év munka volt, de most már bele mer állni a konfliktusokba, mert tudja, hogy én emiatt nem vonom meg a szeretetet, hogy érdekel a véleménye, hogy ő az én egyenrangú, felnőtt partnerem.
Közöskassza... hát, nem tudok mást mondani, mint sok kommunikációt. Jó lenne tudni, ő miért viszolyog tőle, miért nem tudja elképzelni. És neki is jó lenne, ha tudná, neked miért fontos, te miért viszolyogsz a különkasszától.
Én nem gondolom ezt egy menthetetlen kapcsolatnak, csak baromi sok energiát kell belefektetni. Sosem lesz olyan, hogy valakivel az első pillanattól teljesen tökéletes minden. Nagyon sok munka egy igazán harmonikus kapcsolatot fenntartani. Nekünk is rengeteg energiánk van a mienkben; mi is úgy éreztük, hogy egymásnak vagyunk teremtve. De összecsiszolódni nekünk kellett.
válasza:*de mindenedtre szivesen kihagytam volna ezt az erzest.
Szoval ha mai tudattal visszamehetnék össze sem jönnék vele.
Ez, mint olyan iranyu tapasztalat, hogy milyen még utoljara ölelni még utoljara elmondani hogy szereted még utoljara együtt nevetni akkor is ha vége lesz, sztem nem szükséges az életbe.
válasza:Csak a fenti kérdésre a válasz nem. Mikor azt írtad, hogy nagyon fiatal, akkor azt hittem ilyen 16 évesek vagytok. A 21 meg a 23 nekem már nem számít olyan hú de nagyon fiatalnak. De mondjuk harmincéves korom előtt szülni is szeretnék. 19 éves korom óta a vőlegényemmel vagyok, nem éreztem magam fiatalnak egy remélhetőleg örökké tartó kapcsolathoz.
A kifejtésre: Szerintem ülj le vele, és ezeket így mondd el nyíltan, ahogy ide leírtad. Lehet hogy szerencsétlen nem is tudja, hogy ezek neked ilyen nagy problémák. Egy próbát megér. Mondjuk tapasztalatom szerint nehezen változik egy ember otthonról hozott konfliktuskezelési módszere, és házimunkához való hozzáállása, de egy próbát megér.
Ha nincs változás, és úgy érzed nem tudsz vele így együtt élni (megértem, ezek azért komoly problémák, pláne a házimunkás), akkor már csak miatta is szólnék. Hiszen ő meg ezek szerint már eljegyzésre készül. Nem szép vele szemben, ha így vele maradsz.
#1 nálunk nem ez van, nem veszekszünk sokat és egyáltalán nem önző, sőt, a legodaadóbb ember akit ismerek kb.
#2 én egyébként azt érzem, hogy így 21 évesen haladunk a közös jövő felé, hiszen már együtt élünk, tehát ezt is tapasztaljuk, hogy működünk-e illetve ugye már van egy közös kisállatunk, amit közösen hoztunk el. Ez is valamilyen szinten összefűz minket, egy közös felelősség, amit szép lassan neki is viselnie kell. Nyilván ennyi idősen nem is lehetne (és nem is akarnék) pl. hitelt felvenni, hiszen még alapom sincs hozzá, gyakorlatilag teljesen pályakezdő vagyok és nincs hosszabb munkahelyi tapasztalatom. Ezzel a dologgal még minimum 6-7 évet várnék, addigra meg lehet változik a helyzetünk ezzel kapcsolatban.
Ő amúgy anyagi szempontból nagyon megbízható, okosan költi a pénzét és mindig rak félre, a munka pedig számára nagyon fontos, amióta ismerem 1 percet se késett még, mindig mindenben számíthatnak rá. Ez szerintem egy jövő alapozásnál szintén elengedhetetlen.
#3 beszéltünk már konkrétan a kérdésben leírtakról is, amúgy nagyon nagyon türelmes és kompromisszumképes ember, nagyon sokszor van, hogy látja, hogy frusztrál valami és megkér, hogy üljünk le és mondjam el neki bármi is a gond. Ezt a konfliktuskerülő mentalitását is kezdi kinőni, már nagyon jól megtudunk beszélni mindent, csak nehezen indul be a dolog, mindig próbálja először elhitetni, hogy nincs gond... De mikor végre kinyögi, akkor órákat tudunk beszélgetni higgadtan és mindig mindent megoldunk együtt.
Az állatos témáról annyit, 3 hónapja van nálunk amúgy a kisállat, neki azelőtt soha nem volt, én mindig állatokkal éltem. Tudom, hogy ez is nagy különbség. Takarítás hasonló, ő otthon soha nem takarított mert kvázi nem kellett, a szülei szó nélkül csinálták, engem meg már kiskoromban bevontak ezekbe és hozzászoktam. Talán ez is csak idő kérdése...
Közöskasszától én is kicsit tartok amúgy, szeretem a saját pénzem beosztani úgy ahogy akarom, én kicsit jobban szórom, ő meg kicsit jobban megfogja... Ebben én próbálok változni :D De én is furán érezném magam ha tudnám, hogy ő is mindenről sms-t kap amikor költök meg ilyesmi. Kapcsolatban is kell a privátszféra szerintem, és ebbe beletartozik ez is.
Fizetésben kb ugyanannyit kapunk amúgy, lakbért felezzük, rezsit felezzük, közös kiadásokat (randi, állatkaja, vásárlás) szintén felezzük.
Lehet így is tudunk működni hosszútávon, hogy külön kasszánk van, de marad a felezgetés... csak ez gyereknél olyan fura lenne. :D De az még bő 10 éves terv, addig semmiképp nem szeretnék se én, se ő.
válasza:2-es vagyok, ez még így nem jelent semmit... Az állatot is te gondozod, a közös háztartást is te intezed.
Egy jó baratnomnel volt ugyanez, o forszirozta az összeköltözést, o intézett mindent a lakással, háztartással, és közben fel sem tűnt neki hogy a pasi meg sem moccant volna ha nincs minden előkészítve.
Csak azért mondom ezt el, mert mikor benne volt, o ezt nem látta.
Szerintem a legaggasztobb, hogy te nem gondolod komolyan már.
Meg az 5 hozzászólás :(
válasza:En a te helyedben szakitanék.
Ha már egy ilyen gondolat egyáltalán felmerült benned, akkor mi ertelme az egésznek?
Az a gond, hogy ha viszont belegondolok, hogy nem vele leszek, meghasad a szívem kb.
Ezt teljesen őszintén érzem, minden kis apróság ellenére, hogy nagyon nagyon szeretem őt. Gyakorlatilag mióta az eszemet tudom, azóta szerelmes voltam belé és az elmúlt 3 év is csak erősítette ezt bennem. Olyan problémákat oldottunk már meg, olyan dolgokban változtunk, hogy úgy érzem mindent képesek lennénk együtt megoldani.
Sokszor elbizonytalanodok, hogy én úgy érzem jobbat érdemlek, de mi van ha az én elvárásaim túl magasak? Mi van ha ő amúgy szívét lelkét kiteszi értem (ezt tényleg megteszi), én meg csak nyavalygok? Oké, nem csinál sok házimunkát (amúgy 40 nm-es lakás, kb. heti 1x kell körbetakarítani, meg 2-3 naponta mosogatunk és mosunk, tehát nem vészes), de cserébe annyi szeretet ad nekem és lesi minden gondolatom... nem tudom sokszor, hogy tényleg óriásiak ezek a problémák vagy csak nekem nem lehet megfelelni
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!