Jogosan vagyok nagyon csalódott a barátom miatt, vagy csak felfújom? Hogyan tudnám magamban feloldani eztt a frusztraltsagot?

A minap nagyon fontos lett volna, hogy aterjek időre egy másik városba egy hivatalos papír miatt, amit határidőre lle kell adnom. Sajnos nekem nincs se jogsim, sem autóm és tömegkozlekedessel nagyon sok idő lett volna. A barátom magától ajánlotta fel, hogy elvisz, nem akartam megkerni, mert nagyon késős, ami miatt sok konfliktusunk volt már. Mondtam is neki, hogy itt időre kell aterni, mert az illető, akivel alá kellett iratnom a papírt jelezte, hogy később már nem ér rá. Nagyon szoros a programja. Mondta, hogy jó, nem baj, elvisz. Ezt hamgoztatja amúgy hetek óta óta, hogy mindenben támogat most, mert tudja, hogy agyon vagyok terhelve, ezért segít, amiben tud. Végül elfogadtam a segítséget, bár azt éreztem, hogy inkább egy ismerősömtől kellene inkább segítséget kérnem, de úgy tűnt, hogy a barátom most tényleg megertette, hogy ez milyen fontos. A jövőm, a karrierem függ ettől. Kértem, h9gy időben induljon el értem, de végül ismét ugyanazt eljatszotta, mint előtte már többször. Késett és akihez mentunk volna, felhivott, hogy ha nem vagyunk még úton, akkor el se induljunk, mert neki fél óra múlva mennie kell. Iszonyatosan csalódott voltam, de semmit nem szóltam, mert ilyenkor mindig azt mondja a barátom, hogy megint hisztizek. Meg sem kerdezte, hogy így mi lesz, vagy van-e B-terv, helyette még ő tett megjegyzést, hogy előbb is telefonalhatott volna az illető, mert akkor kocsiba sem szál.

Bevallom, hogy nagyon elkeseredett és csalódott vagyok, ennyire nem szamithatok rá. Mintha két külön személyiség lenne. Egyszer tök kedves, meg gondoskodó, máskor meg annyira önző és nincs tekintettel a másikra. Én meg így nem tudok úgy tenni, mintha annyira oda lennék érte, mert a szememben bem az, akiben bízni lehet.

A keseseitol már tisztára kikeszulok, nem bírom ezt. Olyan kínos helyzetekbe hozott már emiatt.

Tényleg ennyire lehetetlen az, amit szeretnék, hogy ilyenkor én legyek az első? Nekem ez annyira természetes, ha valaki szorult helyzetben van, akkor mindenben támogatom. És még rosszabb, ha belegondolok, hogy olyan ember, aki csak ismerős szó nélkül segitett volnna, a barátom meg cserben hagyott.