Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogosan vagyok nagyon csalódott a barátom miatt, vagy csak felfújom? Hogyan tudnám magamban feloldani eztt a frusztraltsagot?
A minap nagyon fontos lett volna, hogy aterjek időre egy másik városba egy hivatalos papír miatt, amit határidőre lle kell adnom. Sajnos nekem nincs se jogsim, sem autóm és tömegkozlekedessel nagyon sok idő lett volna. A barátom magától ajánlotta fel, hogy elvisz, nem akartam megkerni, mert nagyon késős, ami miatt sok konfliktusunk volt már. Mondtam is neki, hogy itt időre kell aterni, mert az illető, akivel alá kellett iratnom a papírt jelezte, hogy később már nem ér rá. Nagyon szoros a programja. Mondta, hogy jó, nem baj, elvisz. Ezt hamgoztatja amúgy hetek óta óta, hogy mindenben támogat most, mert tudja, hogy agyon vagyok terhelve, ezért segít, amiben tud. Végül elfogadtam a segítséget, bár azt éreztem, hogy inkább egy ismerősömtől kellene inkább segítséget kérnem, de úgy tűnt, hogy a barátom most tényleg megertette, hogy ez milyen fontos. A jövőm, a karrierem függ ettől. Kértem, h9gy időben induljon el értem, de végül ismét ugyanazt eljatszotta, mint előtte már többször. Késett és akihez mentunk volna, felhivott, hogy ha nem vagyunk még úton, akkor el se induljunk, mert neki fél óra múlva mennie kell. Iszonyatosan csalódott voltam, de semmit nem szóltam, mert ilyenkor mindig azt mondja a barátom, hogy megint hisztizek. Meg sem kerdezte, hogy így mi lesz, vagy van-e B-terv, helyette még ő tett megjegyzést, hogy előbb is telefonalhatott volna az illető, mert akkor kocsiba sem szál.
Bevallom, hogy nagyon elkeseredett és csalódott vagyok, ennyire nem szamithatok rá. Mintha két külön személyiség lenne. Egyszer tök kedves, meg gondoskodó, máskor meg annyira önző és nincs tekintettel a másikra. Én meg így nem tudok úgy tenni, mintha annyira oda lennék érte, mert a szememben bem az, akiben bízni lehet.
A keseseitol már tisztára kikeszulok, nem bírom ezt. Olyan kínos helyzetekbe hozott már emiatt.
Tényleg ennyire lehetetlen az, amit szeretnék, hogy ilyenkor én legyek az első? Nekem ez annyira természetes, ha valaki szorult helyzetben van, akkor mindenben támogatom. És még rosszabb, ha belegondolok, hogy olyan ember, aki csak ismerős szó nélkül segitett volnna, a barátom meg cserben hagyott.
Ez a sztori nagyban függ attól, hogy most igazat mondasz-e és tényleg annyi múlott rajta. Ha csak felhúztad dramaturgiailag, akkor egy dráma királynő vagy. :D
Ha tényleg fontos lett volna, akkor tényleg gáz ha nem számíthatsz ilyenkor a barátodra. Ugyanakkor engem marhára zavarna, ha a csajom folyton számon kérne 5 perc késésért mintha a főnököm lenne.
Akkkor indult még csak, amikor már ott jelkett volna lennie a munkahelyemen.
És így nem tudom leadni most a szakdolgozatomat, nem tudok allamvizsgazni és így jövő nyarig munkahelyet sem tudok valtani, amíg nincs meg a madoddiplomam. Szóval ja, elég nagy szívás.
Van egy mondás: "Magad uram, ha szolgád nincs!"
MINDIG magad intézd az ügyeid. Főleg, ha "életbevágóan fontos" kategóriába sorolandó. Ne a barátodra, ne szüleidre, ne a haverokra bízd - csak saját magadban bízz. És ha "sokat kell tömegközlekedni", akkor sokat fogsz. Mindenki ezt teszi akinek nincs autója.
A B tervre pedig saját magadnak kellett volna gondolni, már előre. Tudod, hogy X ideig oda kell érni, akkor te bizony Y idővel előtte elindulsz - tömegközlekedve - ha addig a remek barátod nem ér oda. Mert az, hogy felajánlotta - gondolom neki is vannak kötelezően előírt dolgai és ha azokkal nem végez - akkor ráfaragsz.
#5 Maximalisan egyetértek ezzel, hogy csak magamra szabad számítani, de én a munkám miatt nem tudtam volna időben odaerni, csak ha kikonyorgom, hogy előbb elmehessek, amit megtettem volna, ha senki nem tud elvinni, de a barátom eroskodott. Az ő munkaideje jóval rugalmasabb, főleg hogy home officeban van. Sajnos ez attól is függött, akinek alá kellett volna irnia és már nem jár be a covid miatt a varosba.
Alapvetően engem az bánt, hogy miért ajánlotta fel, ha nem gondolta komolyan? Meg a közömbösseg. Még csak annyit sem mondott, hogy sajnálom hogy.
"Végül elfogadtam a segítséget, bár azt éreztem, hogy inkább egy ismerősömtől kellene inkább segítséget kérnem, de ..."
Szerintem máskor ne kérdőjelezd meg, amit a megérzésed (vagy éppen az addigi tapasztalataidra alapozva a józan eszed) mond.
Ha tényleg valami fontos dolog múlott ezen számodra, a barátod pedig már nem egyszer bebizonyította, hogy nem képes a pontosságra, és ilyen téren nem lehet rá számítani, akkor kár volt kockáztatni ahelyett, hogy valami más, megnyugtató megoldást kerestél volna.
"Iszonyatosan csalódott voltam, de semmit nem szóltam, mert ilyenkor mindig azt mondja a barátom, hogy megint hisztizek."
Ha tudta, hogy mennyire fontos neked, hogy időre odaérjetek, akkor jogosan vagy csalódott, és nem értem, hogy miért a hallgatást választod.
Ha pedig azt hisztinek veszi, hogy szóvá teszed, hogy nem képes betartani az ígéretét, és ennek most számodra milyen következménye lett, és általában véve nem lehet rá számítani fontos dolgokban, akkor szerintem lehet, hogy érdemes lenne elgondolkoznod azon, hogy van-e közös jövőképetek.
Igen jogosan..
#8 as megfogalmazta rendesen..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!