A parommal sok a vita es legfokepp azon, hogy nem torodik velem annyira amennyire kellene.. vajon mi a baj?

Az a baj, hogy nem tisztel, és nem lehet, nem is szeret Téged.

De lehet, hogy csak rossz beidegződés ez a viselkedés, akkor megbeszéléssel talán lehet rajta segíteni.

De ha egy velejéig érzéketlen hímsoviniszta bunkó, akkor nem irigyellek, és lehet, hogy lépned kellene. Tudom, nem olyan egyszerű otthagyni - de kérlek, legalább ne tűrj!!!!!!!! Ne csináld a hasaddal a dolgokat, ne szolgáld ki!!! Csak azért, mert nő vagy, nem vagy a szolgája! Majd észreveszi magát! Megvan róla a véleményem, amiért egy pohár vizet nem képes hozni a terhes párjának. Mondd meg neki, hogy nagy változások lesznek, nem tűröd ezt tovább, és ha nem változtat a viselkedésén, elhagyod. De érezze ám, hoygnem csak a levegőbe beszélsz!!!! Fontos, hogy igazán, határozottan az asztalra csapj, hogy valóban ráijessz, és elérd, hogy vegyen komolyan!!!!!!!

Hypathia

Szia!

Nagyon sajnálom,hogy így viselkedik veled a párod!Már most amikor kismama vagy,így sem foglalkozik veled,mi lesz akkor ha megszületik a pici baba?

Gondolom már megpróbáltál vele erről beszélgetni,és nem jutottál semmire:-( De azért szerintem még egy igazán komoly beszélgetést megér a dolog!Kérdezz rá nyíltan,hogy mi a gondja veled!Miért viselkedik így a születendő gyermeke édesanyjával?És arra is,hogy van-e valakije?Hasonlóan gondolom én is,mint az első válaszóló,szerintem ha nem változtat a párod,akkor magad és a babád miatt,jobb lenne kilépned a kapcsolatból.

Egyedül elég nehéz lehet pici babával,de ha rá nem számíthatsz,akkor nem sokat ér,ha csak "fizikailag"lesz veled.

A kismamás hónapok is nyugalommal,boldogsággal kell,hogy teljenek...ezt a te párodtól szerintem nem kapod meg:-((

Minden jót neked!!

"A szeretet nem érzés, hanem viselkedés" (Susan Forward)

Annyit tennék hozzá, hogy a szeretet nem szó, hanem viselkedés. Mondani a legkönnyebb.

Háát! És ne haragudj a válaszért, de ha most így viselkedik mi lesz ha meglesz a kicsi.

Akkor aztán tényleg nagy szükséged lesz a segítségére.Kicsit túl kényelmes (a szavaidból).Egy lehendő apukának igenis segíteni kéne a párját."valahogy úgy együtt kéne várni azt a babát" remélem értitek mit akarok írni.

Nekem sokat segített a férjem, és imádta amikor terhes voltam, imádta a hasam, bekötötte a cipőm stb, mindent amit csak lehet, hogy segítsen, bár mi sokat vártunk a kicsire.

Egy picivel sokkal nehezebb lesz lelépni. Jól gondold meg, hogy egyedül nevelsz egy gyereket, vagy egyedül nevelsz egy gyereket, és szolgálsz ki egy túl kényelmes lusta fickót.A második nehezebb lesz ha párszor még beléd is "rúg" csak a szavaival vagy folyton megbánt és elhanyagol.

Te életed neked kell eldönteni, és néha nagyon nehéz a döntés , és fel is kell adni dolgokat érte, de hosszútávon lehet hogy megéri.

Én még hadd fűzzek egy választ a kérdéshez. Elképzelhető, hogy az előttem szólóknak van igaza.

De én felhoznám az én esetemet. Ugyanis nem mindegy, hogy milyen gyorsan jött a baba. Nagy különbség van a több hónap vagy év együttjárása utáni babavárás és az első hónap utáni között. Akik már jó ideje együtt vannak, azoknak sokkal könnyebb. Már ismerik egymást, egy ideje együtt élnek, ami az elején nem könnyű.

Nektek nem elég megbírkózni az együttélés kezdeti nehézségeivel, még a baba is jön. Nálunk is hamar jött a bébi, a megismerkedésünk második hónapjában. Akkor költöztünk össze. Igazából még nem is ismertük egymást, ahogy Ti sem. Nem tudott a párom mit kezdeni a terhességemmel és ugyanúgy aggódott mint én, mert hiába szerettük egymást, csak ott bújkált bennünk a kérdés, hogy jó párt választottunk-e. velem is ugyanúgy viselkedett az én párom, mint most veled a tiéd. A látszólagos nemtörődömség és elhanyagolás. én is szeszélyesebb voltam mint "normál" önmagam a várandósság miatt. ilyenkor az ember többet vár el a pasijától, több gondoskodást, mint mikor nem állapotos.

Nem is húzom tovább az időt, a lényeg, hogy a baba születése után is sokat vitáztunk kb egy évig, míg könnyebb nem lett a babával. Ennek már 12 éve. Azóta van született még egy gyermekünk és reméljük egy vetélés után hamarosan összejön a harmadik is. Az idejét pedig már meg sem tudom mondani mikor vitáztunk bármin is. és boldogok vagyunk a másikkal mindketten. Minden nap kedveskedünk egymásnak és kimutatjuk szeretetünk.

Gondoltam ezt leírom, mert benne van a pakliban ez is, mivel Ti is és mi is egy-két havi ismeretség után vállaltuk a babát. Ja, nekünk is becsúszott bébi volt az első.

Sok sikert és legyél Te is türelmes Vele, ne adj rá okot, hogy elmeneküljön otthonról.