Korkülönbséggel becsúszott egy gyerek?

A legrosszabb az egészben, hogy felnőtt ember létedre még most is mennyire komolytalanul állsz az egész helyzethez, kérdező.

Röhögnék az egészen, de a lány, meg egy ártatlan lélek szív a helyzettől, amit okoztál. (És aminek nem csak a bekövetkezténél gondolkodtál egy felelőtlen tizenéves kissrácként, hanem sajnos azóta is.)

Leírtuk, mik a lehetőségek. Kezdetnek ideje lenne felnőttként kezelni a helyzetet. Nem a szülők, meg a saját családod reakcióin parázni, miközben telnek a napok, hanem érzelmileg is odaállni a huszonéves játékszered mellé, és legalább most támaszként, társként viselkedni. Elmondani neki a lehetőségeit, és bárhogy dönt, végigcsinálni vele.

Ha műtétre kerül sor, azt minél hamarabb. Onnantól, hogy dobog a szíve, napról-napra egyre több idegsejtje fejlődik ki. Egyre borzalmasabb pusztítás kell hozzá, hogy megszűnjön létezni. Tehát nincs mire várni.

Ezt a kérdést azért szívesen belinkelném a huszonéves lánykáknak, akik a negyvenes korosztályt preferálják. Meg a sok negyvenesnek is, akik szerint nekik "jár" a húszéves játékszer. Itt van, ennyit tudtok. Így vagy úgy, de merő önzésből tönkretenni a fiatal lány életét, elvenni a fiatalságát, cserébe nyújtani némi hazug biztonságot, ami az első problémánál elpukkan, mint a lufi. Ha valaha is lett volna bennetek felelősségérzet, akkor rá se másztok a lányra. De csak farkatok van, ami attól retteg, hogy hamarosan felette is eljár az idő, hát kiélvezitek amíg lehet. Mindegy milyen áron.

Nem értem mi a para oka.

Apának lenni jó.

Én 49 évesen lettem utoljára az, bár még később is szóba került.

Nem túl "szabályos", de hát nem én hoztam a szabályokat.

Jó nagy sebet ejtettél rajta az önzéseddel!

Szegényke egy abortusz nagyon rossz, az ügyintézéstől a műtétig..

Lehetne kicsit több eszed felnőtt férfi létedre! Tudod ezt sajnos visszaadja az élet, durván....