Massal is megtortenik hogy egyszer csak ugy kel fel mar nem akar a masikkal lenni?

Gyakran érzem ugyanígy a barátommal, egyre gyakrabban. Én ezt arra vezettem vissza, hogy sokszor hozott fel olyan témát amikor találkoztunk, amitől gyomorgörcsöm lett, és igazából már elsőre is megbeszéltük, de mégis újra és újra nyomaszt vele.

Így aztán már attól ideges leszek ha ír. Találkozni meg egyáltalán nincs kedvem, mert amúgy se figyel rám, meg vesz komolyan szóval...

Nálatok nincsenek ilyen problémák, akár elnyomva?

Hogy ha mesélsz neki, odafigyel rád? Ha valami bánt, komolyan veszi vagy csak megvonja a vállát? Nem érezteti veled hogy nem vagy neki elég? Stb...

Az én barátom is ilyen. Egyszerű, műveletlen, egy feliratos filmet nem lehet megnézni vele... bár célokkal rendelkezik, de többnyire inkább csak megy a tömeg után és az neki is a cél, ami a másiknak.

Nem vagy(unk) jó ember mellett ez nyilvánvaló. Előbb-utóbb eljön a pont nálatok is hogy elengeditek egymást, mert ha így érzel akkor egyszerűen nem vagytok egymáshoz valók. Nálunk is eljött a pont, hiába vonz, mint férfi, lényeges szempontokban különbözünk és ezek szép lassan, alattomosan rombolják a kapcsolatot.

Vagy van, amit szeretsz benne? Van olyan célotok ami közös?

Én nem figyeltem rá, elnyomtam amikor ilyet éreztem, hogy biztos hulye vagyok, hisz jól elvagyunk, kívánni se lehetne jobbat egy csalódás után. Később már sodródtam az eseményekkel, igaz akkor nem éreztem hogy menni kéne csak az elején ilyen megérzés szerű.

Jól megbántam, gyermek házasság, veszekszunk csak, én már teljesen elvesztettem a régi enemet, válnánk de gyermek mellett ha nincs hova akkor nem egyszerű, pedig nehezen bírjuk.

Szóval nem véletlenül érzed ezt, ha nem 100% amit érzel akkor tartsd is fenntartással, lépj hátrább. Ha jobb a nélküle töltött idő akkor menj is