Rosszul esett, bár tudom, nem jogos. Miért lehet ez, szeretethiányos lennék?

Nem élünk együtt, így a hétvégék azok, amiket minőségileg együtt tudnánk tölteni.

Úgy beszéltük meg, hogy szombat délutántól/estétől hétfő reggelig leszünk együtt, viszont én nekem tegnap bejött egy alkalmi munka szombatra (egész napos), azt elvállaltam. Barátom most hívott, hogy hát őt egy haverja hívta, hogy vasárnap költöztetni kéne őt.. Úgy egész nap. Mondom, nem ez lett megbeszélve és ha ezt tudom előre, nem vállalok szombatra munkát, hanem akkor lehettünk volna együtt. Így kvázi kiesik az egész hétvégénk.

Persze, ez nem a világ vége, inkább csak a hozzáállás, hogy én úgy alakítom a munkát, meg van beszélve valami, és akkor arra az 1 napra, amit együtt lennénk, akkor meg ő ígéri a segítségét.

Tudom, ez tök alap h segít egy régi barátjának, meg minden, de valamiért rosszul esett mégis, hogy így kihagy a döntésből, miközben tudta, hogy nekem szombatra már munka van beszervezve és akkor sem tudunk együtt lenni. Higgadtan kellene kezelnem és megértőnek lenni.. Lehet túl sokat akarok, vagy nem tudom. Nehéz ez a belső vívódás, mert abszolút megértem, hogy segít, de közben olyan másodlagosnak is érzem magam ebben a szituban.