Lassan ötven éves,egészséges férfiember vagyok. Elégedjek meg 3-4 havonta egy nem túl kielégítő szeretkezéssel?

Hát pedig ha 50 felé jár a feleséged is, akkor szerintem nagy eséllyel jön a klimax.

Ettől persze még az is lehet, hogy mást tudna kívánni.

Azt hiszed, pár év múlva könnyebb lesz elválnod a gyerekek felől?

A tinédzser kor életveszélyes, akkor legalább olyan szükségük van a stabil családi háttérre, mint babakorukban.

Ez tart kb. addig, amíg ki nem repülnek. Számold ki, hány éves leszel addigra.

ILyen szempontból én is idálisabbnak tartom a válást kisgyermekkorban, mert most még az új párotok is meg tudja őket szeretni. Azt már elég nehezen tudom elképzelni, hogy egy tinédzserrel bárki képes szoros kötődést kialakítani ilyen helyzetben. (Mármint mostohaszülőként.)

Sokat gondolkoztam ezen, most 7 éves a lányunk, 3 év múlva már késő lesz, senkit nem fog elfogadni és senki nem fogja elfogadni.:( Most még talán volna esélye kötődni.

31-es, azért nem szorult bele sok büszkeség, mert tisztában volt vele, hogy miért mondtam ezt és pontosan tudja, hogy mekkorát hibázott, ami miatt idáig jutottunk.

Másrészt meg max. albérletbe mehetne a nagy büszkeségében.

Jó veled a szex? Mert bár nem vagyok öreg, de nagyon alacsony a libidóm, és ha tudom, hogy kevés esély van az orgazmusra, akkor úgy vagyok vele, hogy minek a szex. (Tudom, vannak olyan nők, akiknek "az is elég, hogy hempergünk", nem ez vagyok, ha bennem marad, az nagyon rossz.)

Képzeld el, hogy szexelne veled a feleséged, de 10-ből 3-4 alkalom lenne a garantált elélvezés. Ilyenkor nem éri meg a sok testnedv meg a lepedőkoszolás.

Ugyanez volt nálunk, én vagyok a nő és én miattam nem volt szex, mert a mai napig nem tudom, hogy miért, de rosszul voltam már a gondolatától is. Néha én is beadtam a derekam, olyan volt, mintha megerőszakoltak volna. Aztán évekig nem volt részemről semmi, az meg nem érdekelt, a férjem hol keresi, csak engem hagyjon békén. Amúgy békésen éldegéltünk, külső szemmel álom kapcsolatban.

Amikor a gyerekek felnőttek, elváltunk.

Valaki kérdezte priviben, milyen volt a párterápia. Mivel privire nem válaszolok, itt írok neki. 37-es vagyok!

A párterápiához az kell, hogy mindketten szívből akarjátok. Mi közös erővel elmentünk, volt közös terapeutánk és mindkettőnknek külön-külön pszichológusa, akikkel négyszemközt is megbeszélhettük a dolgokat. Kb. 10-12 alkalommal voltunk, egy vagyon volt már akkor is. Kaptunk feladatokat és átbeszéltük az egész házasságunkat.

Hatalmas segítség, mert külső szemmel látod, hogy mekkora hülye vagy, avagy a párod mekkora hülye és persze az erényeket, jó dolgokat is, amiket sokszor a kapcsolatban észre sem veszünk.

Mi végül elváltunk, de 100 %-ban állítom, hogy rengeteget segített a terápia, mert békében, barátokként váltunk el, holott előtte a válás szóba kerülésekor még az öngyilkosság és képbe került.

A terapeuták soha nem ígérik, hogy nem fogtok elválni a terápia hatására, csupán annyit, hogy segítenek feltárni a hibákat, amit aztán az ő segítségükkel nektek kell megjavítani. Ha nem megy, akkor a kapcsolat nem működőképes.