Más is érzi néha úgy, hogy milyen jó lenne egy szerető a párja mellé?

Egyébként ez egy örök kérdés szerintem. Biztos van olyan ember, aki le tud élni egy életet 100%-ig hűségesen, de nem hiszem, hogy sok.

Ilyenkor meg lehet azon rágódni, hogy elfojtsam-e a vágyaimat, és szexeljek mindig ugyanazzal az emberrel mostmár örökké, vagy engedjek a vágyaimnak, érezzem magam újra felszabadultnak/jó nőnek/kielégültnek/stb., de ennek lelkiismeret-furdalás lehet a vége, illetve az az érzés, hogy hár mégiscsak hülyének néztem, becsaptam a páromat....

SZóval nem könnyű megvívni magunkkal ezt a harcot.

Szerintem, ha a pár mindkét tagja kapható az ilyesmire, akkor egy nyitott kapcsolat lehet a megoldás. Ez az én szótáramban nem azt jelenti, hogy akkor minden éjjel ki kell maradni, mással lenni, hanem azt, hogyha úgy érzik, hogy húúú, ez a pasi/csaj nekem nagyon bejön, én is neki, kellünk egymásnak egy éjszakára, akkor hajrá.

én mint nő

nem mindig van kedvem a pasim körül ugrálni, pláne hogy nem csak ő un engem, hanem én is őt. kérdem én: mi ösztönözzön hát, hogy jobb legyen. az, hogy ne csaljon meg?????

ezért kell ugrálni egy nőnek az ágyban?így hogy élvezzem lelkileg???ha azért csinálom, hogy ne más csinálja?