Van itt olyan aki úgy érzi h nem képes közelengedi magához senkit?

az igen és én még azt hittem h csak én vagyok ilyen! Nem utálom az embereket, csak nem vagyok az a barátkozó típus. Nem is nagyon járok sehova mert nincs kivel. Csak egy haverom van akihez néha átmegyek és ennyi! Persze próbáltam megváltozni, eljárkálni ide-oda stb. csak az a baj h beleuntam. Van egy másik barátom is aki rendszeresen elmászkál, isznak stb. Sokszor el akartam vele menni de vhogy sose jött össze. Olyan nincs h engem elhívjanak vhova, mindig nekem kell pattogni, és már lassan unom h az életem fele ezzel megy el és aztán nem lesz belőle semmi. Pedig nem utál senki, csak azt szűrtem le h vhogy nem vágynak a társaságomra...

és ezért csak egy választásom maradt: a bezárkózás. Csak kockulni tudok mást nem