Van itt olyan aki úgy érzi h nem képes közelengedi magához senkit?

Én is ilyen vagyok, alapból ilyen természetű a családom,de az se volt jó pont h apám lelépett mikor még kicsi voltam.

aztán egy több éves kapcsolatomnál kiderült h a barátnőm rendszeresen megcsalt...

na ott betelt a pohár, aztán mikor a következő csajról meg az utána lévőről is kiderült h van pasija és velem csak alkalmit akar.. ott végleg eldöntöttem h soha többet senkiben nem bízok meg.

Én ilyen vagyok. 30/L vagyok, képtelen tartósan kötődni. Folyton korlátozva érzem magam, ha van valakim, és rettegek tőle, hogy bárki számonkérjen rajtam bármit, legyen szó akár időről, akár tettről, akár öltözködésről.

Időnként azért próbálkozom a szex-szel (volna rá igényem :)), de az az igazság, hogy még ebben az életben nem volt jó.

A fiúknak jó, egy-kettőre elmennek, volt, aki igyekezett, hogy nekem is jó legyen, de valamiért nem megy. Néha bőgni tudnék tőle, ráadásul a fiúknak sem valami dicsőséges, hogy nem képesek kielégíteni.

Már ott tartok, hogy nekem elég, ha agyilag kielégülök, és sok értelmes és okos sráccal találkoztam, akiktől nem várom, hogy fizikailag is megörvendeztessenek, csak élvezzenek el, és értelmesen el lehessen dumálni velük, és akkor azt hazudom, amit hallani akarnak.

Én nem változtam, de neked talán sikerül.

Én tök ugyanoylan vagyok mint a 21:11-es.

Az évek alatt változtam rengeteget, de csak hátrányomra.

21F

Én ilyen voltam mindig.

Első barátommal voltam két hetet, mert nem akartam magamhoz közel engedni. nem ment. megcsókolt, ez volt a pont az i-n, szakítottam vele. másodjára se ment.

Második barátom közel engedtem magamhoz, egy hónapot jártunk... megcsalt, végig átvert. Rájöttem, szakítottam vele.

Mostani barátommal lassan fél éve vagyok együtt... imádom, és imádom ha velem van, jó őt közel engedni magamhoz. Tőle valahogy nem tartok, benne bízok. Le lehet küzdeni, csak a megfelelő ember kell hozzá. Szerintem.

Asis~