Van itt olyan aki úgy érzi h nem képes közelengedi magához senkit?

Sajnos én ilyen vagyok és eddig még nem sikerült megváltoznom. Tetszik valaki, aztán mikor randizunk és kimutatja, hogy érdeklődik irántam, kedvel stb, akkor megijedek. De volt olyan, mikor ez már egy kapcsolat elején jött rám.

Én ilyen voltam de túlléptem rajta.

Előző, hogy léptél túl?

én.. nem akarok senkit közelengedni

Én is ilyen vagyok. Mondjuk én belemegyek a kapcsolatba, de hosszú ideig tart mire megbízok benne, és bepillantást engedek az életembe. Meg elég sokan szoktak tőlem randit kérni, de van akinek nemet mondok egyből. Néha már kőszívűnek tartanak. 18/l

én hasonló vagyok de inkább mert nem vagyok kitartó a csaj mellett :/

Nos, én is valami ilyesmi lehetek. Hadd mutatkozzak be: 18 éves fiú vagyok. Nem volt még soha senkim, nem is csókolóztam, semmi. Mindig egy kis okoska voltam, kinézetre meg kb 2-3 évvel gyerekebbnek nézek ki, mint kellene. Mivel rossz helyre jártam suliba, sikeresen elhitették velem, hogy egy lúzer barom vagyok, amit a mai napig érzek, bár nem kizárólag az ő hibájuk, alapból elég érzékeny, labilis vagyok. Biztos, hogy kapcsolatok terén bennem van a hiba, mert még a barátaimnak se nyílok meg teljesen. Nincs is túl sok. Egyedül talán az anyámnak... szinte mindig játszom, de nem azért, mert élvezem, hane mert nem bírok mást tenni. Suliban is baromira nem a valódi arcomat mutatom, hanem valami mást, ami a csajoknak pl. egyáltalán nem tetszik, de a tudatalattim biztosan pont ezt akarja elérni. Eléggé kivagyok és depressziós hangulatban vagyok már évek óta. Szinte mindig itthon ülök, amíg mindenki éli a tökéletes kis életét és váltogajta a partnerét.

Egy belső, beszédgátlásos probléma miatt nem igazán tudok szóba elegyedni senkivel. Vagy legalábbis ismeretlenekkel. Egy kicsit nehéz. Tudod, az a legérdekesebb, ha megszólalok, rögtön lebunkóznak. Pedig bennem nincs rossz szándék. Előbb-utóbb majd rájönnek.