Feladnátok a nyugodt életet a városért?

Én nyugodt életet élek a városban. Zöld, kertvárosi környék, zsákutca, 15 perc gyalog a belváros. Nem Budapest. Kivártuk, míg olyan anyagi helyzetünk lett, hogy megengedhettük magunknak. Sehova nem mennénk innen egy tapodtat sem. Mi nem tudnánk falun élni, ott nőttünk fel (a traktoros romantikát dédelgető irodistának:nagyon kevesen élnek ma már falun gazdálkodásból, de aki igen, az valóban elég jól. Többnyire inkább alvó településként, kertvárosként funkcionálnak, ahonnan a városba járnak dolgozni az emberek. Csend és nyugalom, cserében 0 infrastruktúra). Nekünk kell a város kényelme, a lehetőségek, nem mellesleg a munkánk kivitelezhetetlen lenne vidéken. De a zöld és a nyugalom is ugyanilyen fontos. Ezért lakunk ott, ahol. Úgy látom, nálatok is hasonlóak az igények, csak nálatok két külön személy akarja a jó infrastruktúrát és a nyugalmat. Szerintem meg lehet találni a kompromisszumot: a városnak egy csendesebb, zöld részét. Én -annak ellenére, hogy falun, egy hatalmas házban nőttem fel- nem gondolom, hogy gyereket nevelni csak családi házban lehet,egy élhetőbb, városi környék tökéletes lehet egy lakással is. Az sem mindegy, milyen távolságra van óvoda, iskola, munkahely. Én falusi gyerekként sosem értettem, aki azt hiszi, milyen buli a kertes ház. Az egy külön műszak munka mellett, ha azt akarja az ember, hogy normálisan nézzen ki. Aki nem élvezi a kertben kapirgálást, egy idő után marhára nagy nyűg. Ha élvezi is, a mai világban olyan kevés ideje van az embernek, hogy nem jut ideje másra. Nem beszélve az ide-oda autókázásról, ami óvodás-iskolás gyerekekkel rémálom. Jó néhány kollégám kiköltözött falura, mert a családi ház volt az álom, és a városban megfizethetetlen. Aztán jött a kijózanodás. Az egész napos munka után hazautazás, gyerekek begyűjtése, furikázása, külön órára, szakkörre, mert nincs normális tömegközlekedés. Mindenért a városba kell menni, így is ott töltik az egész napjukat. A nem létező szabadidejükben kertészkednek, amihez nem értenek, nem is olyan jó buli, gondozatlan a kert, mert sosincs rá elég idő, vesdzőfutás az egész életük, folyton megy a sírás. Nem is csodálom. Szóval a vidéki romantikát dédelgető gyerekvállalás előtt állóknak mondom, gondolják át. Én a városi zöldre szavazok és nektek is ezt javaslom kompromisszumként. Ahogy egy másik hozzászóló írta, Budapesten is vannak ilyenek.

Budapest II/A része nagyon jó. Kertváros a budai hegyekkel de mégis Budapest és rendkívül kultúrált környék. Mondjuk drága.