Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon szeretem a párom, de rettegek az elköteleződéstől,mit tehetnék?
14éves koromban indult az első kapcsolatom,3,5 évig voltunk együtt. Szűk egy évet voltam szabad, majd új kapcsolat ami egy évig tartott, ennek pedig úgy lett vége hogy már ugrottam is a mostaniba. Nagyon szerelmes lettem, úgy ereztem külsőre - belsőre megtaláltam az igazit, nagyon komoly kapcsolat lett belőle. Lassan két éve tart. Ott hagytam a főiskolai koleszt, együtt élünk, közös a kassza, mindketten a másikkal tervezzük leélni az életünk. Azonban én 21 éves vagyok, ő 30. Nagyon szeretem és nagyon boldog vagyok vele, de az utóbbi időben egy rossz érzés beárnyékolja a boldogságom. A legtöbb kortársam élvezi a fiatalságát, ismerkedik, bulizik, stb. Én párkapcsolatban “nőttem fel” 14éves koromtól és életem egyik legjobb időszaka volt amikor kicsit egyedül lehettem. Most úgy érzem magam mintha kb 5evvel idősebb lennék a valós koromnál,mert olyan életet élek. Szeretnék még szingli lenni, és nem azért hogy fűvel fával párosodjak, hanem mert nekem nem volt “szabad” időszakom és érzem hogy szükségem van rá. Attól rettegek hogy 25-30 évesen fogok rádöbbenni hogy elpazaroltam a fiatalságom.
Eddig egyébként úgy tűnik, nincs is kérdés mert egyértelmű hogy egyedül akarok lenni. Viszont a dilemmát az okozza, hogy képtelen lennék elhagyni a párom. Szerelmes vagyok belé, szeretek vele élni és boldog vagyok mellette. Közösek a barátaink, sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb az életem vele mint nélküle volt. Úgy alakítottuk ki az életünk, hogy mindig együtt maradunk, a szüleim imádják. Tudom hogy sosem találnék még egy embert akivel ennyire passzolunk és ennyire szeret és megbecsül. Arról nem beszélve, hogy otthagyta a szülővárosát és a munkáját hogy velem élhessen és a családom vállalkozásában dolgozzon.(sokkal jobban érzi magát itt).
Van ebből a helyzetből valamilyen kiút,megoldás? Nem akarok szakítani vele, még belegondolni is szörnyű de közben rengetegszer elfog az érzés hogy elpazarolom a fiatalságom valakire,aki már rég “kiélte magát” és egy életre tervez velem...:( Mindig azt kívánom bárcsak pár évvel később ismertem volna meg.
bántó kommentet tartsd magadban, ha pedig segítesz azt nagyon köszönöm! :)
Én mindog úgy éreztem, hogy azért jó a párkapcsolat, mert olyan dolgokat tudok vele csinálni, amit egyedül nem. Pl. bulizni, programokra járni.
Ha ő ebben nem partner neked, akkor nem megfelelő pár. A szabadidő eltöltésének módja nem életkor-, hanem személyiségfüggő. Koncerten, diszkóban, koripályán 60-70 évesek is vannak, egy 29-30 éves életkor nem indokolja azt, hogy ne menjetek sehova!
Parkapcsolatban is lehet bulizni eljarni elni
Nem ertem mi a baj
Nalunk siman megyunk egymas nelkul, akar tobb napos rendezvenyre is.
Ha nem akarsz mással szexuális kapcsolatot (írtad), akkor miben akadályoz a jelenlegi kapcsolatod? Szerintem egy jó kapcsolat semminek sem korlátja. Egyedül a hűség van, ami a másokkal kavarást (fiatalos, kiélős "szórakozás") megakadályozza, de te nem vágysz erre.
2. és 4.-nek igaza van. Járj el egyedül szórakozni vagy barátokkal. Ha vele szeretnél, akkor szervezz vele több programot. Nem kell otthon ülni.
Én nem érzem, hogy bármiben korlátozna a kapcsolatom. 19 éves koromig szingli voltam, de nincs különbség, csak hozzáadott az életemhez a barátom. Baráti köröm ugyanúgy van, nagyon fontos tudatosan ápolni mindenkivel a kapcsolatot. Senki sem mondta hogy nem lehetsz más társaságában, mindig csak vele kell lenni. Egyetlen helyzet, ahol úgy érzem, visszafoghat egy kapcsolat, az egy Erasmus, vagy egyéb hosszabb külföldi út, ahova csak egyikőtök megy. De valójában itt is csak egy megszokott plusz hiánya van, nem veszítesz semmit azzal, ha kapcsolatban vagy, az csak ad egy pluszt.
Féltékeny, korlátoz? Mi az, amit konkrétan nyernél a szingliséggel, vagy úgy érzed, veszítesz a kapcsolattal?
Köszönöm mindenkinek a válaszokat, jöhetnek még de azt hiszem ráébresztettetek hogy az a problémám hogy túl sokat vagyunk együtt. Nincsenek önálló programjaink egymás nélkül, ami egyébként mindkettőnk hibája.
Egyébként nincs szó arról hogy nem akar velem bulizni, sőt, tök jókat bulizunk és a barátaim is szeretik Őt. Igazából azt hiszem annyi a lényeg hogy néha kicsit külön is legyünk mert nem vettük észre hogy egymás fejére növünk. Köszi mindenkinek, írjatok még ! :)
Van egy film, a "Hogyan legyünk szinglik", abban is a csaj "szünetet" akar, mert ő egyedül szeretne lenni és megvalósítani önmagát (megtanulni főzni, önvédelmi tanfolyamra járni, megmászni a Grand Canyont). Sosem értettem, ezekben miért akadályozza, hogy párkapcsolatban van.
Te magad is megfogalmaztad: nagyon egymás fejére nőttetek.
Nem szakítani kell, ha egyébként minden jó közöttetek, hanem elkezdeni picit leválni egymásról és külön programokat is szervezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!