Ha retteg valaki az elköteleződéstől, azon hogy lehet segíteni?

Röviden: 2 év után azért illene tudnia egy FÉRFINEK is, hogy akar-e hosszútávon veled együtt tervezni, vagy nem.

(Ráadásul ez egy szaros közös albi, már azt hittem egy konkrét lakás lakáshitellel, mert akkor nyilván az ember azért jobban átrágja)

Te tudod mennyi türelmed van hozzá, én megmutatnám neki, hogy vele tervezek mindenben, és bár nálunk én vagyok aki ilyen beállítottságú, és a párom aki mint te, hogy mindig hosszú távon és mindig EGYÜTT velem tervez... Szóval bátran mondhatom, hogy nem, 2 év után az hogy nem mer veled albiban sem összeköltözni, nem épp normális dolog( mivel 2 fele fizet inkább, ez a pénz dolog is kifogás volt csak, meg öngól)

A kérdés inkább az, hogy te 2 évig nem nyerted meg a bizalmát és nem tervez veled, meddig akarod az időded fecsérelni rá?

Mondom, én is így vagyok/voltam, hogy féltem ezektől a dolgoktól ( bár én nő vagyok), de a párom húzóereje és az, hogy láttam hogy ő mennyire akarja, engem is pozitívan sarkallt, hogy ne legyek bizonytalan.

Az, hogy nála ez 2 év alatt zéró, azaz 0 szinten van még, nem normális.

Szerintem ha akarod még folytasd tovább, hogy hátha megnyered, de inkább kezdj el a magad érdekében kiszabni egy határidőt, hogy mennyi ideig hagyod, és mikor könyvelheted el magad hivatalosan is hülyének, amiért éveket pazarolsz egy ilyenre.

(és ti nem is húszon évesek vagytok ráadásul, mint mi a párommal- 30 felett ez pláne kiábrándító).

Én úgy látom a párodnak csak így kényelmes, de valóban nem teszi magát bele 100%-ig a kapcsolatba. Szóval én a helyedben az érzelmeimet felé szép lassan elkezdeném leépíteni, mert nem érdemli meg, aztán szevasz, ha nem változik. Hiszen gondolom te nem ilyen bizonytalan kapcsolatra vágysz, nézz szembe vele.

U:I: Még annyit, hogy arra is készülj, hogy minden fontosabb dologban ( ház, lakás, család, stb- magyarul ami fontos és érték, csak épp felelősséggel jár) nem számíthatsz majd rá, csak magadra.

Ezért is kérdeztem, hogy biztos, hogy te egy ilyen kapcsolatot akarsz?

Ezek ugyanis mind annak a jele, hogy valóban nem akar melletted elköteleződni. ( max ha nagyon erőlteted és nem akar majd egyedül lenni)

De számolj majd azzal is, hogy ha egyszer már ennyiben sem akarja a te akarod érvényesíteni, és ő hagy majd ott téged..

A te drága időd megy, amit most feleslegesen pazarolsz.

5-10 vet nem dobj el magadtól azért, mert olvastam ezt a sztorit ebben a verzióban is, ugyanezekkel a gondokkal.. Szóval te ne dugd a fejed a homokba.

Nincs közös jövőtök, ez a kint is vagyok, bent is vagyok - minden csak nem szerelem. Jobb vagy, mint a kis keze, és még egy guminőnél is.

Biztos van oka, hogy ilyen nyomi, de attól még az.

Kell ez neked?

86-os vagyok.

Nagy igazság van abban, hogy az embert a tettei jobban leírnak, mint a szavai. Magyarul én is mondhatok neked akármit, ha mégsem teszem, vagy a szöges ellentétét teszem. Szerinted melyik az igazibb oldal?

Biztos el van veled, de amit írtam, azt a te érdekedben írtam, tehát nagyobb tervei egyértelműen nincsenek veled.

Én valahogy ne tudom elképzelni, hogy egyszer csak, egyik napról a másikra majd megváltozik, és hirtelen majd veled akarja az összeköltözést, családot, amit két év után láthatóan nem akar. (Tök mindegy mit mond, az inkább fizetek külön albit, meg a kihízás ezt mutatja)

A másik szempontom pedig az, hogy valaki 2 év alatt nm jut el veled erre a pontra, hogy költözzettek össze egy albiba, akkor az később sem fog, sőt, talán még kevesebb eséllyel is inkább.

Harmadrészt meg miért gondolja, hogy így nem lesz vége? Ha az ő f*aszágai miatt mindig csak félig van veled, de komolyan nem tudja odatenni magát ( és szerintem érzelmileg sem). (Pedig nem sok minden változna, mert saját élete ugyanúgy lehet ám, mint külön lakva is)

NA mindegy, te tudod, nekem is rosszul esne, ha a velem való összeköltözés a saját kis életének megfosztását jelentené a másiknak, de ha 2 év után is ezt gondolná a másik, biztos, hogy elgondolkodnék a dolgon, hogy nekem kell-e olyan, akinek ez teher, és csak ígérget. ( EZ még nem házasság, meg család, csak egy szaros együtt lakás...)

Nekem meg nem kellene olyan, aki mellettem börtönbe érezné magát.

Látom, hogy kötődsz hozzá, így persze lehet hogy van valami szuverén oka, de akkor kérj tőle egy legitim választ, mert az hogy úgy is szakítotok hülye érv, ennyi erővel minek jött egyáltalán össze veled?? És ha úgy is van, attól még oda kéne tennie magát, mert így nagy hülye lennél rá számítani, révén hogy nem lehet.

Az meg külön szar érv, hogy az exeivel is szakított, mert neked ahhoz semmi közöd. kb most csúnyán úgy hangzik hirtelen, hogy neki minden mindegy.

De ha lelki bajos is emiatt, akkor is őszintén mondom, hogy mérlegelj, megéri-e és ad-e annyi érzelmi töltete neked ez a kapcsolat, hogy megérje "kigyógytínaod' ebből a hozzáállásból és exek sza*rjait és sérüléseit felnyalogatnod szép lassan, hogy TALÁN (de csak talán) majd ha elég ideig teszed magad oda neki 100%-on, akkor majd megtanul veled együtt építkezni. Szóval tudd, hogy milyen eshetőségek vannak, attól függően, hogy döntesz.