Emiatt elhagynád a párod?

A párom munkamániás. Nem tud egy percre sem megülni. Úgy érzem, hogy a családunk és a lányunk issza meg a levét az egésznek. Nem volt mindig ilyen. Tavasszal kezdtük az építkezést ez azóta is tart,de már most csak az egyik kerti tárolót csinálja,amit egyáltalán nem találok létszükségletnek. Egyszerűen felesleges szerintem... Nincs velünk egész nap kint van és nem foglalkozik a másfél éves kislányával. Közben bánt,mert itthon "nem csinálok semmit". Hogyha bejön is, akkor is csak panaszkodik,hogy minden össze vissza van,nincs rend stb.(A gyerek állandóan szét pakol)Amikor mondom neki, hogyha foglalkozik a gyerekkel, akkor mindent meg csinálok gyorsan, akkor az van, hogy ezt is rá terhelem és, hogy nem lehet nyugta idebent,mert a benti dolgokat is neki kell meg csinálnia. Általában ezen megsértődik és kimegy...vagy ami rosszabb, hogy káromkodások mellett elkezd pakolni mosogatni stb. Pedig csak arra kértem, hogy foglalkozzon a gyerekkel vagy etesse meg. Nemsokára dél én ma még nem ettem,mert a gyerek fogzik és állandóan ölbe lenne. Most volt egy 2 hónapig tartó egészségügyi gondom. Nem is emelhettem volna(a gyereket sem), de muszáj volt egyedül megoldanom,mert, akkor sem foglalkozott az egésszel.

Őszintén szólva nem tudom hogy hogyan jutottunk idáig,de ma már ordibálásig fajult ez az egész, pedig nem vagyunk ilyenek. Március óta itthon van jövő héten menne dolgozni és március óta talán,ha 5 napot volt velünk. Konkrétan már nem is hiányzik...alig várom, hogy menjen dolgozni és ne azon idegesítsem magam, hogy már megint valami h*lyeséget csinál,ahelyett, hogy velünk lenne. Úgy érzem, hogy ez a kapcsolat kifújt már nagyon elegem van. Nem vagyok sárkány,nem b*sztatom, de azt elvárnám, hogy velünk is töltsön minimális időt,ha már volt,akkora szerencséje, hogy hónapokig nem ment dolgozni, emellett ugyanúgy kifizették. Már nagyon azon gondolkodtam, hogy haza költözünk a szüleimhez.