A gyerekvállalás meg tud menteni egy házasságot?

Csak arra láttam példát, mikor még rosszabb lett minden.

Egy baba alapjaiban borítja fel az életetek, és ez akkor is nehéz, ha mindketten nagyon vágytatok ezekre a változásokra. De ha egyikőtök ezt nem is akarja igazán, akkor neki ez csak stressz öröm nélkül. Akkor is, ha egyébként beadja a derekát.

Esetleg nem is lehet már neki. Vagy neked. Vagy mindkettő.

Unatkozol. Miért? Mi tart vissza, hogy azt tedd, amit akarsz? Foglald le magad, töltsd ki az unalmas perceid. Atyáég, hány vállalkozáshoz volt már ötletem, és egyedül az tartott vissza, hogy nem volt rá soha 3 millióm. A helyedben ebbe ölném az energiám. Egy unalmas percem nem lenne.

Szerető helyett meg gondolkodj új barátokban.

Nem gonoszságból, de esélyes, hogy akár pár éven belül özvegy leszel. Nem lenne lelkifurdalásod, hogy élete utolsó x évében nem vele törődtél, hanem csaltad?

A házasságot nem menti meg a gyerek. Azt csak ti tudjátok megmenteni.

Higgyétek el, sokkal rosszabb, ha gyerek után váltok, és szerencsétlen csonka családban nő fel. Valamelyikőtök meg lemondhat arról, hogy a gyerekével éljen együtt.

Unalom ellen a lehető legrosszabb döntés gyereket vállalni. Ugyanis a gyereknevelésnél nincs unalmasabb a világon, ami izgalom van benne, azt én úgy nevezném, hogy aggódás. A fejlődésüket nézni persze izgalmas és örömteli, de az a házasságod unalmát nem fogja feldobni. Megszületik a gyereked, az első pelenkázás, öltöztetés, fürdetés jó soká tart majd, mert tapasztalatlan leszel. De minden tevékenység a gyerekkel kapcsolatban 3 hét múlva szuperül megy majd, akkor már mindent zsigerből csinálsz. Milliószor fogsz pelenkázni, cumisüveget mosogatni, etetőszéket takarítani, padlót sikálni, játékot összepakolni, cumit keresni, textilpelust vasalni. Gyereknevelés közben nagyon sokat lehet agyalni és gondolkodni+megszűnik a saját életed, mindent a gyereked igényei fognak irányítani. Évekig nem tudsz majd akkor enni, inni, pisilni, e-mail-t megnézni, ilyen kérdést kiírni, amikor te akarsz. Nincs hétvége, szabadság, táppénz, karácsony, olyan szempontból, hogy minden nap ugyanazt fogod csinálni. Közben egész nap lehet a házasságodon agyalni, meg azokon a dolgokon, amiket előtte nem tettél meg, és frusztrálni fog, hogy most és ezentúl egy gyerek mellett pláne nem teheted meg. Évekig nem fogsz tudni úgy elmenni otthonról, hogy ne legyen miatta bűntudatod, és egy nap 30x fog olyasmi történni, amitől szarnak érzed magad, és úgy gondolod, hogy emiatt a halálodig lelkiismeret furdalásod lesz. Néha az is komoly szervezést igényel majd, hogy lemenj kenyérért. Évekig nem dönthetsz majd úgy, hogy csak úgy elmész otthonról, mert kedved van. Ha el akarsz, akkor napokig szervezed, hogy ki vigyáz rá. Mindeközben fáradt leszel és kialvatlan, mindig jön majd valami, amit nem tudsz, mert nem jön vele használati utasítás. Olvasgasd csak a gyereknevelés szekciót, hány anya érzi úgy, hogy hiányzik a régi élete, hogy be van zárva ebbe a helyzetbe, amiből csak évek múlva szabadul, mennyi mindent nem tehet meg, megszűnt a szabad akarata, stb.

Van egy két éves és egy három hónapos gyerekem, most válunk. Ugyanabból az okból, amiért te akarsz dobbantani, csak nálunk a férjem akar izgalmasabb életet. Lám, ő a gyerekek mellett is unatkozik. Van saját lakásom, nagyon jó csed-et, és max gyed-et kapok, a férjem pazar gyerektartást fizet, amit ő ajánlott fel. Tisztában vagyok vele, hogy az egyedülálló anyák között a felső 10 százalékba tartozom, nagyon szerencsés vagyok. De hidd el, így sem leányálom egyedül gyereket nevelni. Nagyon gondold meg.

Egy nőnek a gyerekvállalással bizonyos értelemben elkezdődik az élete, de egy bizonyos szempontból véget is ér. Az anyaság egy végtelen rabszolgaság, amit csak a gyereked iránt érzett feltétlen szeretet tesz elviselhetővé. Imádom a gyerekeimet, de nekem két év kellett, hogy eljussak odáig, hogy egy irtó szar nap után is úgy tudok lefeküdni, hogy nagyon jó, hogy vannak nekem.

A gyerek nem fogja megoldani a problémáitokat, mert nem az a gond, hogy nincs gyereketek. Miután lenne babátok, sem tudnátok tartalmasabban beszélgetni, hajnalig röhögni valami blődségen, a gyerek ezeket a dolgokat nem oldja meg.

Más kérdés, hogy a te helyzetedben én maradnék és bevállalnám így a babát, mert neki meg ezek a körülmények, főleg az anyagi része, nem lennének egyáltalán olyan rosszak, mint ahogy itt mindenki vizionálja. Plusz te sem leszel már fiatalabb, ha most nehezen esel teherbe potenciálisan évek múlva, mire megismersz valaki mást akibe beleszeretsz és akivel eljut idáig a kapcsolatotok, még nehezebb lesz.