Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek idővel kialszik ez a "fellángolás"?
16 éves korom óta vagyok kapcsolatban, értelemszerűen ez az első komoly kapcsolatom, most 22 éves vagyok. Nincs miért panaszkodnom igazából, egyutt élünk, jól kijövünk, együtt nőttünk fel gyakorlatilag az elmúlt 6 évben, ő a legjobb barátom is, közösek az érdeklődések, és szexuális téren is minden rendben van az első perctől kezdve.
Viszont nemrég a közös baráti társaságunkba bekerült (más barátok által) egy srác aki egyszerűen nem tudom elmondani miért, de borzalmasan vonz, és egyszerűen megőrjít.
Utálom ezt az érzést, sose csalnám meg a párom, de nem tehetek róla valami nagyon megfogott. Természetesen erről senki nem tud semmit, próbálom kerülni az interakciót a sráccal is, de minden hétvégén találkozunk és még úgyis borzalmasan bennem van ez az érzés ha nem is beszélek vele.
Mindent megkapok itthon szexuális téren is, elég jó étvágyam van, de szerencsére a barátom partner ebben, így tényleg nagyon jól megvagyunk. Viszont ő az első, és ezáltal az egyetlen ember akivel valaha lefeküdtem, így természetesen bennem is bennem van néha a kíváncsiság milyen lehet mással, de ez általában pár perces elgondolás aztán rájövök milyen csodás életem van, és gyakorlatilag mindent megkaptam az életben amit szerettem volna (természetesen azért vannak hosszútávú terveink is még), de ez a srác egyszerűen kikészít és úgy érzem mindent felborított bennem, ráadásul már hetek óta tart.
Ez normális egy ilyen hosszú kapcsolatban, és ez csak egy hirtelen fellángolás, nemsokára elmúlik? Vagy mit kéne tennem?
Egyébként nagyrészt nem is szoktam a férfiakra férfiként tekinteni, eddig egyáltalán nem érdekeltek, szinte az összes barátom fiú, ezért tényleg nagyon fura ez az érzés.
Remélem nem egy elcseszett hibás ember vagyok és mással is történt már ilyen..
Komolyan nagyon köszönöm a válaszokat, ráadásul nagyon boldog vagyok, hogy mindenki normálisan válaszolt és nem néztetek teljesen hülyének.
Az a baj, hogy ők a legjobb barátaink, tehát tényleg minden hétvégén, de akár még hétköznap is találkozunk ha tudunk, szerencsére az új srác általában csak hétvégén jön, de nagyon nehéz. Őszintén én abban bízom, hogy csinál valami iszonyú faszsagot, vagy kiderul, hogy egy bunkó paraszt vagy nem tudom, és akkor kiábrándulok.
Durva, hogy ennyi emberrel megtortenik ilyesmi, de egyszeruen nem ertem miert, miert nem tudunk csak siman boldogok lenni es belenyugodni, hogy minden jo, miert kell mindent tönkretennünk ilyenekkel? Elszomorít.
Velem még sosem történt ilyen és ezért nagyon megijesztett az egész, pedig volt már olyan srác aki ugyanígy bekerült a társaságba és rám nyomult elég erősen, de soha semmit nem mozdított meg bennem, csak offoltam aztan ki is került a társaságból. Ez nekem most nagyon új érzés, és én is rögtön ezen kezdtem el kattogni, hogy vajon ez most azért van mert nincs minden rendben velünk, de egyszerűen tényleg semmi rosszat nem tudnék elmondani a kapcsolatomról, jó apró dolgokon osszekapunk, mint mindenki más, de semmi komoly. Azon gondolkodtam, hogy talán pont ez a baj, hiszen amikor minden jó azt valahogy sosem tudjuk sokáig elviselni és mindig elrontjuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!