Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Sokat veszekszünk a párommal de szeretjük egymást. Most mi legyen?
Sokat veszekszünk a párommal és néha már nem tudjuk egymást elviselni de amúgy szeretjük egymást és szeptemberbe összeköltözünk.
Mindketten depisek vagyunk, el vagyunk keseredve, nem vagyunk boldogok. Az én apukám nehezen mozog, néha elesik, daganata van és egyéb betegségek, rengeteget aggódom érte. A páromnak az apukája szintén daganatos beteg, szeptember 4-én műteni fogják, a szülei most költöztek, csomót kellett nekik segíteni pakolni, falat vakolni, mikor mit. Különben oda költöztek ahol a párom eddig lakott, a párom meg jön hozzám albérletbe. Szóval én a saját apukám miatt aggódok, ő a sajátja miatt és amúgy mióta együtt lakik a szüleivel (pár hete de ez csak ideiglenes mert szeptemberbe albérletbe jön), azóta valahogy még idegesebb. Nincs valami jó hatással rá. (Pontosabban nemcsak a szülei laknak ott hanem két nagymama is és két kutya)
Olyanokon is összevesztünk, hogy mikor menjünk el a boltba íróasztalt nézni. Meg hogy ő spontán akar programot, én előre megbeszélve. Meg amúgy van egy csaj haverja, amiatt is többször összevesztünk, bár az eddig is téma volt. Meg volt hogy dühébe azt mondta, mégse jön hozzám albérletbe (én lennék az egyik bérlő, ő a másik) és én mondtam neki, hogy most már döntse el, ne szórakozzon velem meg a lakás tulajdonosával.
Aztán belátta, hogy amúgy menne ő velem albérletbe, csak meggondolatlan kijelentés volt.
Néha már ott tartok, hogy utálom és nem tudom elviselni.
Mikor nem voltak ilyenek a körülmények, akkor jobb volt minden. Már mióta tervezgettük, hogy összeköltözünk, lesz egy közös albérlet (most laknánk együtt először) és most lenne rá alkalom. Épp most amikor mindketten sokat aggodalmaskodunk és idegesek vagyunk.
Ti egyáltalán összeköltöznétek valakivel így? Lehet, hogy együtt lakva minden jobb lesz. Különben is, egyetemre járnánk szóval nemcsak otthon ülnénk.
Vagy ha nektek ilyet mondana a párotok felindulásból, hogy mégse, akkor nem is hagynátok hogy meggondolja magát?
Nem az lenne a normális, hogy ha nehéz időszakon megyünk keresztül, akkor is kedvesek, megértőek vagyunk egymással?
Már teljesen kikészülök idegileg attól, hogy amúgy is megvan a magam baja és akkor még vele is veszekszünk.
Együtt lakni teljesen más lenne.
Általában eddig amikor beszéltünk róla, akkor mindig hirtelen történt, csak mondtuk a magunkét, vagy az egyikünk volt nagyon ideges, vagy a másik. Mikor meg nem vagyunk együtt, akkor meg még nehezebb mert amúgy akkor még idegesebbek vagyunk.
Megpróbálom vele majd megbeszélni, nem tudom mit szól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!