Mit lehet ebben a helyzetben csinálni?

Ez a fogdosás nekem is a halálom, mintha valami tárgy lenne a testem, vagy kizárólagosan az ő tulajdona, amit akkor tapiz, amikor akar, én pedig vegyem ezt megtiszteltetésnek. Teljesen mindegy, mit csináltam éppen, aléljak el a a vágytól, ha elkezd fogdosni. Na ilyen, egy tapló férfi, aki pornón nevelkedett, ahol a nők már attól sikítoznak, ha meglátnak egy farkat.

Egy valódi nőnek a szexhez kedved kell csinálni, amit a lelkén keresztül tud a férfi elsősorban elérni. Kedvesség, jó kis beszélgetések, együtt töltött tartalmas idő, stb. és akkor megérik a nőben a vágy, hogy odaadja magát a férfinek. A valódi szeretkezés nem 3 perc dugás, ahol a férfi kiadja magából a stresszt, ehhez kevés nő asszisztál, mert nekik nincs semmi örömük benne. Ez csak ürítés, semmi más.

Azzal, hogy a férjed minden számára alkalmas pillanatban elkap és rád erőszakolja magát, csak undort kelt benne és egyre jobban eltávolodsz tőle.

Óh... nálunk is hasonló probléma van, csak gyerek "miatt". Másfél éves. A férjem hajnal 5 előtt kel, ezért mire a gyereket 20:30-21 körül sikerül lefektetni, már fáradt (nem mintha én toppon lennék), maximum egy-másfél órát van még ébren, ha ébren van. Nappal a kicsi egyszer alszik, fixen másfél órát. Azalatt a férjem hétköznap még dolgozik. Tehát maradnak a hétvégi nappali alvásidők és a hétköznap esték, ha épp egyikünk sem megy aludni rögtön, vagy nem akar valami mást is csinálni szexen kívül. Ebbe kéne beszorítani a pihenést, kikapcsolódást (ilyenkor lehet csak megnézni egy filmet is), romantikát és a szexet, felvezetéssel együtt.

Semmi spontaneitás nem maradt, és az idő mindig szorít, szűkös az a másfél óra. Neki simán menne, hogy csak úgy nekem esik. Néha bevállalom, hogy belecsapjunk a lecsóba, de többnyire kivagyok a gondolatától is. Amikor nagyon kívánós, órákkal előre szokott "trenírozni" (a te férjedéhez hasonló módszerekkel), hogy mi lesz, ha elalszik a gyerek. Nekem ezek alatt az órák alatt lassan görcsbe szorul a gyomrom :D. Pedig valahol aranyos, mert ő olyan "csábítgatósan" csinálja. Vigyorog, meg "nézd milyen szexi vagyok" arcot vág, miközben mutogatja magát nekem. Azt hiszi, játékos és csábító. Ha egy nő csinálja ezt, az kétségkívül működik, de így megfordítva legfeljebb vicces. Nem, nem tüzel fel, hogy ott a f..sza, az a helyzet, hogy leszarom. Csak akkor érdekel, egy f.., mikor már akarom. De alig érzékeli, hogy az én arcomon nem tükröződik lelkesedés. Egyik nap csókolgatott (ezt is nagyon jellegzetesen csinálja, mikor szexre készül), meg fogdosott, én pedig csak meredten feküdtem, rá nem néztem, csak egy kétségbeesett pillantást vetettem a gyerekre. Azt mondja: "úgy látom, te is nagyon várod, hogy elaludjon". WTF? Mintha két külön fajhoz tartoznánk! Mondom: "nem igazán".

És én egyre jobban görcsölök, hogy jaj, nemsoká elalszik a gyerek, és akkor azonnal jön. És ha jön, akkor az első mozdulata, hogy a lábam közé dugja a nyelvét. Az ELSŐ! És szexelni KELL. Vagy elutasítani (el szoktam). Múltkor konkrétan egy percen belül jutott el a lábam közé, hát mondtam neki, hogy hagyja már abba, legyen szíves, én nem szeretem, ha csak úgy, a semmire odapiszkálnak... Ő ugyanezt baromira élvezné. Talán tényleg ez a baj, nagyon más a szexualitásunk, az igényeink, nem csak mennyiségben, hanem (főleg!) a "módját" illetően is. Neki tök jó amúgy is. Nekem meg tök szar, olyan, hogy annál a semmi is messze jobb. Olyan, mint a Gesztenye Marci túrórudi helyett. Kösz, de nem kérek a finomság helyett büntetést.

Szerencsére nem gyakran nyomaszt ezzel, csak mikor már nagyon kiéhezett. Mentségére szóljon, tényleg ritka a szex, a gyerek óta a heti egy sincs meg rendszeresen. Viszont egy ilyen akció után (ami ugye többnyire elutasítással végződik), nekem legalább 2 nap kell, míg kiheverem a kényszer érzését meg a gyomorgörcsöt, és nem undorral gondolok a szexre.

Általában előre csak ritkán szoktam vele közölni, hogy ne számítson semmire, mert sokszor remélem a csodát, hogy megjön a kedvem, mire odakerül a sor. Amikor pedig a célegyenesből fordítottam vissza, akkor többször volt már nagy beszélgetésünk arról, hogy mi az ami nem válik be nálam, és mire lenne inkább szükségem (például hogy ne csak akkor akarjon velem összebújni a gyerek alvásideje alatt, ha dugni akar, hanem érezzem már, hogy akkor is jó vagyok, ha nincs rajtam használható lyuk, meg hogy nap közben ne a farkát lengesse előttem, hanem inkább beszélgessen velem, mint egy emberrel), meg hogy könyörgöm, ezt ne csinálja, mert kővé dermedek tőle, és örökre elhagy a libidóm. Utána sokkal óvatosabb lesz, jobban békénhagy, tényleg igyekszik. Ennek ellenére évente egyszer-kétszer ismét eljut a "nézd, itt a farkam, és most szexeljünk" szintig, és beszélgetnünk kell megint.

Megértem, hogy hiányzik neki a több szex, szívesen megadnám, de ha magamra erőltetem, és összeszorított foggal átesek rajta, akkor csak megutálom, és visszafordíthatatlan rombolást végzek a hozzá való kötődésemben. Amikor nagyobb hangsúlyt fektetünk a közös időre, akkor meg is van az eredménye 1-2 plusz együttlét képében, és jólesik. Csak olyankor meg az "énidőnk" csappan meg, mindkettőnknek igénye van a magányos kikapcsolódásra. A gyerek mellett egyszerűen nem jut mindkettőre. Ezért egy idő után visszaszivárog az énidő, és megint a szexhiány lesz probléma.

Bocs, végül én is csak kiöntöttem a lelkem, tanácsot nem igazán tudtam adni. Ha mégis le tudtál szűrni belőle valami hasznos gondolatot, akkor örülök.