Nem tudom, miért érzem ezt. Mit kéne majd tennem?

Tegnap hajnalban írt a(z) (ex)barátom msnre, hogy szakít.Sajnálja meg minden, de hogy jobb lesz így. Szal erre jöttem haza...amint elolvastam, gondolkodás nélkül felkaptam a telefont, és felhívtam, hogy nade mégis...legalább beszéljük meg, stb stb, közbe amúgy annyira vert a szívem, hogy húúúh nagyon...majdnem áttépte a húsom, aztán a bőröm, és kirepült volna a testemből...na mindegy, és csak 2x kellett kérnem. Ma késő d.u. talizunk. Miután beszéltem vele telón, nagyon sírtam, rettenetesen szar volt, de Apám, meg a legjobb Barátom megvigasztalt. És úgy éreztem, hogy nem veszíthetem el, nem szabad, nekem csak ő van, és tudom, hogy szeret, mert ha nem így lenne, a telefont se vette volna fel (pedig nem sokszor csöngött kis..2x-3x max..), és a taliba se ment volna bele. Most meg úgy érzem, hogy leszarom, hogy mi lesz...:S de valahogy mégse. nemtudom. miért van ez?:S Arra gondoltam, majd ezt mondom neki:

"Nézz a szemembe, és úgy mondd, hogy nem szeretsz, de csak ha így van" nem hiszem, hogy azt mondaná, hogy nem szeretlek...de ha igen, sztem annyit mondanék, hogy oké, akkor téma lezárva, szia. szerintem azt fogja mondani, hogy de szeretlek, és magához szorít...(ismerem, és volt már hasonlóra példa..). ha meg azt mondja nemtudom, arra mit mondjak??!

"Érdekesség", hogy pont ma vagyunk együtt 4 hónapja. Minta kitervezte volna...

És úgy érzem, tudom, hogy Vele akarom leélni az életem, és tényleg csak Ő kell nekem, és ezzel Ő is így volt, ezt a szakítós dolgot biztos, hogy nem gondolta át..sokszor volt, hogy Ő jobban "szeretett"... ezt így tömören írtam le, de így is hosszú...szal..bocsi. :S

Köszi az értelmes válaszokat.