Hogyan bocsásson meg a férjemnek?

Előre is bocsi, ha néhány fontos részlet kimarad, de nagyon hosszú a történet, és senki nem olvasná el, ha mindent leírnék.

Szóval, egy ideig kinn éltünk külföldön apósomék közelében, de olyan szinten megromlott a kapcsolat köztem és közte (van aki szerint én voltam a hibás, van aki szerint ő, ebbe ne menjünk bele), hogy én nem bírtam kinn maradni tovább, és haza akartam költözni. Ekkor a férjemnek választania kellett, hogy marad, vagy jön velem és a gyerekkel. Ekkor már 20 hetes terhes voltam a második, tervezett gyerekünkkel. Ő 1 hétig őrlődött magában, sokszor a fejemhez vágta, hogy ő nem fogja otthagyni az életét, a hisztim miatt. 1 hét után végül utánunk jött, de azóta is az az érzésem, hogy engem és a még hasamban lévő gyereket hibáztatja azért, hogy az apjával megszakadt a kapcsolat, és ott kellett hagyni a kényelmes kis életét(ott az apjával dolgozott egy cégben, itt most alkalmazott idegeneknél) miattunk.

Lassan szülök, és ő részt akar venni a szülésben, de én egyedül akarom végig csinálni, mert a terhességet is szinte egyedül kellett végig csinálnom, sosem mert kiállni mellettem az apja ellen, és mikor én eljöttem még utána is 1 hétig azon gondolkodott, hogy elhagy minket. Ha eddig nem volt jó férj, és nem érdekelte a második gyermeke, akkor miért pont most akar az lenni? Nem tudom megbocsátani neki az utóbbi 7 hónapot, és teljesen olyan érzéseim vannak, mintha ez nem is az ő gyereke lenne, mintha csak a nagy lányomnak lenne apja. Sokszor elmondom a picinek, hogy neki csak én vagyok, mert az apja nem szereti őt.