Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan bocsásson meg a férjemnek?
Előre is bocsi, ha néhány fontos részlet kimarad, de nagyon hosszú a történet, és senki nem olvasná el, ha mindent leírnék.
Szóval, egy ideig kinn éltünk külföldön apósomék közelében, de olyan szinten megromlott a kapcsolat köztem és közte (van aki szerint én voltam a hibás, van aki szerint ő, ebbe ne menjünk bele), hogy én nem bírtam kinn maradni tovább, és haza akartam költözni. Ekkor a férjemnek választania kellett, hogy marad, vagy jön velem és a gyerekkel. Ekkor már 20 hetes terhes voltam a második, tervezett gyerekünkkel. Ő 1 hétig őrlődött magában, sokszor a fejemhez vágta, hogy ő nem fogja otthagyni az életét, a hisztim miatt. 1 hét után végül utánunk jött, de azóta is az az érzésem, hogy engem és a még hasamban lévő gyereket hibáztatja azért, hogy az apjával megszakadt a kapcsolat, és ott kellett hagyni a kényelmes kis életét(ott az apjával dolgozott egy cégben, itt most alkalmazott idegeneknél) miattunk.
Lassan szülök, és ő részt akar venni a szülésben, de én egyedül akarom végig csinálni, mert a terhességet is szinte egyedül kellett végig csinálnom, sosem mert kiállni mellettem az apja ellen, és mikor én eljöttem még utána is 1 hétig azon gondolkodott, hogy elhagy minket. Ha eddig nem volt jó férj, és nem érdekelte a második gyermeke, akkor miért pont most akar az lenni? Nem tudom megbocsátani neki az utóbbi 7 hónapot, és teljesen olyan érzéseim vannak, mintha ez nem is az ő gyereke lenne, mintha csak a nagy lányomnak lenne apja. Sokszor elmondom a picinek, hogy neki csak én vagyok, mert az apja nem szereti őt.
Ha buntetni akarod, miert vagy vele?
Titeket valasztott. Tovabb kellene lepni.
A férjem nem székely szellemben nevelkedett. Mindketten magyarok vagyunk, a lányom is Magyarországon született, és a kicsi is mostmár itt fog... Egyszerűen csak az apja jobb jövőt ígért neki, és a gyerek születése után rávett minket is, hogy költözzünk ki, én belementem, mert akkor még nem ismertem az apját, csak ritkán jött látogatóba, és akkor sem volt ilyen.
A férjemnek meg is adta az ígért jobb jövőt, csak szimplán mi éltünk a gyerekkel lelkiterrorban.
Szóval az, hogy csak úgy elviszi a gyerekeket, nem megy az olyan könnyen ahogy elképzelitek. Ezért is költöztem haza, mert az engedélyem nélkül nem tudja kivinni őket az országból, és muszáj voltam bebiztosítani magunkat, mert apósomnak az volt a terve, hogy szerez a férjemnek ott egy székely lányt, akivel majd felnevelik a gyerekeket, engem meg küldjön haza.
Amilyen befolyásolható a férjem, még lehet, hogy sikerült is volna neki a terve, ha nem lépek közbe.
Szeretem a férjemet, nem akarok tőle elválni, a lányunknak nagyon jó apja, de most úgy érzem, hogy a kicsit tényleg nem szereti, és minket hibáztat azért, mert neki megszűnt a "jó élete". Elég kettős érzések vannak bennem emiatt, és ezzekkel az érzésekkel nem tudok mit kezdeni. Nem bosszút akarok állni, egyszerűen csak bennem van ez az érzés, amivel nem tudok mit kezdeni.
Igen tudom, ilyenkor már mindenki rég elvált volna. De azért ez nem ilyen egyszerű, hogy fogom magam és elválok.
Jelenleg olyan, mintha több családra szakadna a családunk.
Ha nem gondolok a babára, akkor vagyunk én a lányom és a férjem, mint egy nagy boldog család, ahol minden tökéletes.
Ha elkezd rugdosni, és nincs itthon a férjem, akkor vagyunk én, a lányom és a baba, mint szintén egy nem tökéletes, de boldog család.
Ha itthon van a férjem és elkezd rugdosni, akkor meg kész káosz az egész, olyan, mintha lennék én, és a kicsi, meg lenne a férjem és a lányunk, mint 2 külön család.
A legnagyobb baj, hogy Te és a férjed nem kommunikáltok! Van is baj, de nincs is. Szemét az após, meg megváltozott a férj, de mégis hazajött veletek.... Mindezek mögött sokkal komolyan dolgok vannak, de ti ketten egy büdös szót nem beszéltetek ezekrő
...normálisan.
Szedd össze magad és mond el azt is, hogy mi bajod az apóssal (nem kell szidni!), mit érzel, mit gondolsz... Ne őket minősítsd, a saját érzéseidről beszélj a férjednek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!