Milyen tettekkel sikerült megmentened a szakítástól a kapcsolatod?

1,5 év alatt egyszer kerültünk szakítás közelébe. Az volt a gond hogy nem működött a szexuális életünk. Nekem fájt és egy idő után már csak azért feküdtem le vele hogy ne rágja a fülemet. Enyhe vaginizmusom van, amin ez a dolog nagyon nem segített. Ha beszéltünk róla akkor mindig nekem kellett megoldani a dolgot, szerinte ő mindent megtett, de a szexről ideiglenesen sem volt hajlandó lemondani. Elértünk oda hogy minden aktus után sírtam és már az előjátéknál azt vártam mikor lesz vége a dolognak. Aztán egy ilyen alkalom után másnap reggel ismét hozzám bújt, puszilgatott, kezdeményezett, mikor nekem fikarcnyi kedvem sem volt, amire én felugrottam és kimentem a nappaliba sírni. Akkor veszekedtünk egy sort, majd haza küldtem és egy hétig nem beszéltünk. Nagyon gyötrődtem hogy mit tegyek, egyszerűen féltem és undorodtam, de közben hiányzott is. Fájt hogy a szexuális igényeit többre tartja az én mentális egészségemnél.

Mikor eltelt egy hét újra beszélni kezdtünk, addigra megnyugodtam. Mivel nagyon szeret így tudtam, hogy várni fog. Ez után lefektettünk szabályokat, és szép lassan alapjaiban újraépítettük a kapcsolatunkat. A szexuális életünk sokkal jobb, bár nem tökéletes, de a párom meg tudta érteni milyen rossz volt nekem előtte és így sokkal türelmesebb lett. Most újra lángol a szerelem közöttünk. Épp összeköltözünk.

Remélem jó választ adtam.

20L 23F

Elsőnek: elismerésem!

16 év alatt több mélypont is előfordult. Ami közös volt bennük, hogy mindig egy személyiségfejlődési lépcsőfokot kellett megugrani, beszélni.

Az egyik komoly mélypont az volt, amikor egyetemre kerültünk, és az addigi erős szülői kontroll és gerillaszerelem után hirtelen végtelen sok időt tölthettünk együtt. 20 évesen olyanok lettünk, mint egy öreg házaspár, akik frászt kapnak a egymástól. 20 éves fejjel ijesztő volt szembesülni azzal és kimondani, "b*meg, néha úgy vágyom nélküled lenni". Ez egy bazi nagy megkönnyebbülés volt, amit két nap múlva nagy szerelmi fellángolás követett.

Ennél komolyabb volt, amikor 7 év után mindketten önértékelési válságba kerültünk. Én unatkoztam és céltalan voltam egy tipikus meleg fos állásban, ő meg hideg zuhanyként szembesült a friss diplomás bölcsészek kihívásaival és 10 hónapig volt munkanélküli. Két frusztrált, sérült önbecsülésű ember összezárva... Minden rejtett hibánk, konfliktusunk a felszínre került, éjjel-nappal veszekedtünk. Ő pedig talált magának egy társaságot, ahol megtalálta a pótcselekvését egy hobbiban, és egy rajongót is egy másik srác formájában, akivel lelkileg nagyon "egymásra találtak".

Na az kemény volt. Igazából így visszagondolva az volt hosszú idő, míg mindketten felfogtuk, hogy magunkban kell keresni a problémát, nem a másikban. Azt kellett megérteni, hogy ezek a problémáink már régóta megvannak, a helyzet csak felszínre hozta. Akkor esett le mindkettőnkek, hogy a másikat milyen régen és mennyire zavarnak dolgok, amiket nem beszéltünk meg.

Az előzőről jut eszembe, van valami ebben a 7. évben, tényleg?

Nekünk jövőre lesz a hetedik évünk, eddig is volt több mélypont, de valahogy kimásztunk mindegyikből. Sőt igazából az egész kapcsolat egy folytonos mozgásban lévő hullám, fent, lent, hideg, meleg, folyton változik.

Mindig van valami, de minél régebb óta vagyunk együtt, annál jobban ragaszkodunk a kapcsolathoz, főleg ő, ami korábban mondjuk fordítva volt.

Ha úgy érzem valami nem stimmel, azonnal megbeszéljük, nem hagyjuk elfajulni a dolgokat, így sokkal könnyebb, és azóta nincs komolyabb gondunk.

Ha ő a hibás, akkor mindig igyekszik kedvesebb lenni, figyelmesebb, virágot hoz, udvarol, hogy visszahozza a szenvedélyt, úgymond.

Ha miattam van probléma, akkor szintén igyekszem figyelmesebb, engedékenyebb lenni, attól függően hogy mit kért tőlem, igyekszem jobban odafigyelni, és így gyorsan helyreáll a rendszer.

Nem passzoltunk egymashoz libidoban es szexben. Tudtunk errol beszelni, de keson: mar annyira sem akartam vele lenni, mint elotte. Keson kezdtunk kommunikalni. 2 azaz ketto ev szunet kovetkezett.

Nem hianyzott ez alatt, o sem keresett.

Csodalatos modon 2 ev alatt mindkettonk szemelyisegfejlodese hatalmasat ugrott, es ez a szexualis eletunkon is latszik, minosegibb lett, noha van csiszolnivalonk tovabbra is. (Neki nem volt tul sok tapasztalata akkor, a szex es a szeretkezes kulonbsegeit sem ertette). En viszont turelmetlen voltam, es legalabb olyan onzo a sajat szempontbol, mint o az ovebol.

Boldogsag van azota is: tudni kell elengedni, es az elengedesbol tanulva a sajat szemelyisegunket csiszolni, en ezt tanultam ebbol.

Boldogok vagyunk.

Mas egyeb szempontbol sosem volt gondunk, es ami fontos, az oszinteseg es a kommunikacio sosem serult.

Boldogok vagyunk, elvaras nincs, adni akaras van- sosem hittem, hogy letezhet ilyen kapcsolat, de letezik. (meg kellett erte dolgozni oda-vissza, az teny)

Szeretettel kivanom mindenkinek <3

(Bocs, nincs ekezetem most epp)