6 éves kapcsolatommal szakítottam, úgy éreztem, hogy lezártam, de talán mégsem... mit tegyek?

6 évig voltunk együtt, 3 szakítással, ebből 1 volt nagyobb(együtt laktunk), aztán most 2 hónapja az “utolsó”(szintén együtt laktunk). Kommunikációs problémáink voltak, elsiklottunk egymás mellett. 1,5 hónappal a szakítást követően megbeszéltünk egy találkozót, 3 órán át beszélgettünk. Utána néhányszor találkoztunk még, jó hangulatban. Többnyire program nélkül csak beszélgettünk, de volt, hogy elmentünk billiárdozni.

Kiderült a beszélgetések során, hogy már készült a lánykérésre, kész tervei voltak a kapcsolatunkat illetően - ezekben siklottunk ki, keveset beszélt rólunk, leginkább csak én, már értem, hogy a lánykérés miatt nem akarta bolygatni a témát; elkezdtem egy másodállást(amit már nem csinálok azóta), és nagyon féltékeny volt a közvetlen férfikollégámra, pedig ismerték is egymást személyesen, ezt is inkább magában próbálta lerendezni. Került közénk egy fal akkor, idővel már én sem azt éreztem, hogy A Páromhoz megyek haza.

Most hétvégén volt a baráti társaságunkkal közös karaoke bulink az egyik helyi romkocsmában, rávettem, hogy jöjjön el és érezze jól magát. Így is lett, jól éreztük magunkat együtt, és nem tudom, valami újra elindult bennem..

Mit kéne tennem?

- Az eszemre hallgatni és ha eddig is döcögött olykor a dolog, hagyni a fenébe és túllépni,

vagy

- Az ha úgy érzem, akkor a szívemre hallgatni?

(Van köztünk aránylag nagy korkülönbség, de ez nem okozott problémát, egyező elképzeléseink vannak.)

Volt már valaki hasonló cipőben? Hogy döntött és mi lett belőle?

Köszönöm,

23/N