Összeköltöztünk, először lakunk szülők nélkül, magától nem takarít. Ez változhat még?

Kár lepontozni a #10-est.

Én nem tudnék férfiként tekinteni arra, aki képtelen ellátni magát és rendben tartani a környezetét és nekem kell nevelgetni. Ha nevelni akarok, akkor szülök gyereket vagy szerzek egy kutyát.

Nekem sem kellett otthon házimunkát végeznem (csináltam volna, de anyukám csak jajgatott, bármihez nyúltam, úgyhogy nem csináltam, csak a saját szobámat, meg ha nagy néha valamire megkért, akkor azt). Mégis, mikor különköltöztem, nem okozott problémát felismerni a koszt, a rendetlenséget, ezekre megoldást találni és véghezvinni, mert nem vagyok sem vak, sem hülye, sem béna.

Egyszerűen nem tudom elképzelni, mi játszódik le a fejében annak, aki nem veszi észre a teendőket, meg egy hétig kerülgeti a szárítót. Talán semmmmi? Az nem kicsit kiábrándító.

Mindazonáltal lehet, Kérdező, hogy más elképzeléseitek vannak a háztartás vezetésének rendszeréről. Mondjuk pl. te szeretsz mindent rögtön elmosni, szerinte meg akkor van értelme mosogatni, ha már összegyűlt valamennyi.

Beszéljétek meg a rendszert, mondd el neki, mit szeretnél, meg hogy "amikor látod hogy ki van teregetve, és már szárazak a ruhák, akkor szedd már le légyszi, azzal is előrébb vagyunk". Muszáj leegyeztetni az igényeket, megismerni egymás hozzáállását, és valószínűleg kompromisszumkötésre is szükség lesz. Ez még nem hárpiáskodás. Különben is jobb most megbeszélni nyugodtan, kedvesen, mint megvárni míg besokallsz, aztán idegesen ráförmedsz, hogy "magadtól semmit nem jut eszedbe megcsinálni". A srác hozzáállása ígéretes, szeretne a kedvedben járni, nem hiszem, hogy gondot fog okozni a megbeszélés.