Szeretjük egymást, mégsem működik. Miért?

Szeretjük egymást, jól érezzük magunkat minden programnál, sokat nevetünk, a szex is jó, a tervek is közösek voltak, mégis annyit veszekedtunk már, hogy jelenleg vége a kapcsolatnak, ő szerette volna, mert hiába gondolja azt, amikor jó minden, hogy tőlem akarna gyereket, egy egy vitát úgy el meg, hogy teljesen befordul, és nem tud atsiklani rajta. Hülyeségeken szoktunk, amit nem kéne ennyire súlyosan megélnie, akkor nem így látná. Azt is megfigyeltem, hogy addig türelmes, amig vagy rögtön elfogadom a magyarázatot, hogy "nem úgy értette" vagy talán 2x mondhatok ellen, utána felhergeli magát, és mindig ott kötünk ki, hogy szerinte hagyjuk egymást. Nem értem ezt, szerintem minden kapcsolatban lehet az egyik fél néha idióta, hisztis, látok körülöttem nagy balhékat, mégig győz az, hogy x másik dologért szeretem az illetőt. Azt sem értem, hogy használhat valaki nagy szavakat, mikor egy ilyen alkalom eltorol mindent, amit felepitettunk. Próbáltam elmondani neki, hogy ne így élje meg ezeket, de nem érti, amiről beszélek. Szerinte szimplan csak nem illunk össze, de azért nálam érez először igazi elkotelezodest.. Gyűlölöm ezt a mondatot "vannak gondjaink, jó egyébként minden, de nem működik"

Ki szakított már így?

Szerintem kár eldobni olyan kapcsolatot főleg manapság, ami lehetne jó, és nem a szavaknak kéne számítani, hogy én nem úgy mondok ki valamit, ahogy ő szeretné, vagy néha érvelek, hanem a tetteimnek, amivel annyiszor bizonyítottam,a mindennapi szeretetemmel. Többször küldött már el, és én hülye ott maradtam, nem tudtam szembe nézni azzal, amit utána éreznék.. gyász, depresszió, vajon mikor ismerkedik,neki mennyivel könnyebb lesz a körülményei miatt is.. hülyeségek.

Nagy csalódás ez nekem, leértékelem magam, mert közben lehet másnak ez bőven beleferne, elég lenne az összekép, és azt látná, hogy a hibáimmal együtt, mekkora érték a hozzállásom a sok felszínesseg között. De én neki nála szerettem volna, ha ez győz.

Hogy fogadjam el, hogy vége? Mivel ne érezzem magam ennél is szarabbul? 29 éves nő vagyok, ő 36 éves, együtt éltünk, és kezdhetek mindent elölről. Először is vissza kell költoznom haza, mert egyedül nem tudok fenntartani albit, vagy idegennel kell, amitől kicsit tartok. Ciki, ha valaki eltartja magát, de emiatt otthon kell élnie, amíg nem talál párt, akivel lehetne? Már úgy érzem, sosem lesz családom, normális barátom, aki odaadóan tud szeretni,elkotelezodne pár éven belül, és nem a bulizás, meg az instagram a hobbija.