Jól tettem, hogy elküldtem a páromat terhesen?

Először is a mai történettel kezdeném.

Párommal két éve vagyunk együtt és 36 hetes terhes vagyok. Anno mikor még nem ismertem ki teljesen és azt hittem minden happy velünk becsúszott a baba és természetesen megtartottuk. Várandósságom alatt viszont kiderült pár dolog róla, mint például hogy szokott beszélgetni az exével és volt amikor találkoztak is(persze én utólag jöttem rá mindenre). Mindegy ezeket meg tudtuk beszélni még. Habár a bizalom nálam csak lassan épülget vissza felé. Ami zavar az a viselkedése igazából és ebben kérném a tanácsotokat.

Ma úgy volt, hogy reggel elkísérem a páromat edzeni mert utána mentünk a szüleihez. Mindig az én kocsimmal szoktunk menni, de ma az övével indultunk el. Az edzős cuccok az én autómban szoktak lenni így eszembe jutott, hogy azt gyorsan át kell raknom az övébe. Ez meg is történt. Ahova jár edzeni az egy kisebb kondi, tehát mindenkinek saját kulcsa van hozzá. Mikor megérkeztünk kérdezi elhoztam-e a kulcsot(ez viszont sajnos az én autómban szokott lenni így azt el is felejtettem) mondtam nem basszus...sajna kiment a fejemből. Ott a kondi előtt nekiállt velem kiabálni, hogy hogyan lehetek ilyen hülye, meg ennyi eszem van stb stb. ondtam neki, hogy elmegyek haza a kulcsért neki amíg a szüleinél lesz, de az nem tetszett neki. Mondanom sem kell, hogy mennyire megbántott ezzel a viselkedéssel és elkezdtem sírni...Amikor a szüleihez értünk, próbált vígasztalni és bocsánatot kérni, de ezek a dühkitörések vagy nem tudom minek nevezzem sok nekem, pláne terhesen ahol boldognak kéne lennem.

1,5 hete például csak annyit írtam neki, hogy szeretnék vele este picit beszélgetni(ekkor csak a félelmeimről akartam beszélni vele mint pl.: szülés, gyereknevelés stb...) , erre felhív hogy én már korán reggel elbasztam a napját, miért nem tudtam elmondani neki ezt este. Mondtam neki azért mert vele soha nem lehet beszélgetni stb. Akkor is elmondott mindenféle hülyének telefonban, de akkor még valahogy fel tudtam dolgozni.

Ezek után mondtam neki, hogy gondolkoni szeretnék, így elment a szüleihez.

Ez most már kicsit sok, vagy megint csak én reagálom túl ezt? Jól tettem, hogy elküldtem? Ti adnátok még egy utolsó utáni esélyt egy ilyen embernek? Vagy kutyából nem lesz szalonna?