Szerintetek ez normális egy kapcsolaton belül vagy túlzás?

Na, itt van a kutya elásva: mint mondtam, figyelem- és szeretethiányos. Ez a viselkedés tudattalanul jön nála, mert a nővérével kivételeztek, jobban törődtek, így értelemszerűen magát "jobb színben" tünteti fel, hátha így több figyelmet kap a külvilágtól.

Ha szereted, akkor mindenképpen beszélj vele, hogy neked ez így kellemetlen, szerinted baj van, ami a gyerekkorából származik és meg kéne oldani akár szakember, akár önfejlesztő könyvek segítségével. Ha partner benne és elismeri, hogy problémái vannak, akkor én segítenék neki és adnék esélyt a változásra, ha nem partner benne akkor viszont szakítanék, mert ez hosszútávon fullasztó és élhetetlen.

Nekem volt egy hasonló kapcsolatom, csak nálunk fordítva vannak a nemek.

Ez nem normális dolog. Ha neked nem egyeznek az igényeid az övével, akkor nem lesz jó vége. Jelenleg te vagy, aki elvisel olyan dolgokat, amiket érzed és tudod, hogy nem kéne. Mit gondolsz, meddig fogod tudni tűrni?

Én is ilyen kapcsolatban vagyok, nekem a pasim ilyen, már visszább vett, de nyilván pl írni se tudsz neki reggel, mert már ébredése után te vagy az első gondolata(ami cuki) és ír, majd jön az hogy te sosem írsz. Persze, mert ő lehetőséget sem hagy :D

Én is szeretném ezeket megélni, ez csak egy példa volt a sok közül, nekem ő nem is hiányzik 2 óra elteltével, elvagyok, takarítok, barátok stb. Ő neki már akkor is hiányzom, ha kilépek az ajtón, vagy tudja hogy este lelépek :D aranyos, de néha sok, és nekem is bűntudatom van, hogy én nem vagyok ilyen, nem érzem ezt mikor kilépek az ajtón. Szeretem, a csillagokat is lehozná értem. A te barátnőd is, csak ez párosul valami teljesítési kényszerrel is, ha éjszaka is neki áll sütit sütni.

Nálunk is azt mondja a párom, hogy azt érzi ezekből, hogy ő jobban szeret.

Meg tudnak változni. De néha elgondolkodom, hogy lehet nekem kéne? De én nem tudok. És ő? És ha ő se? Lehet hogy ez másnak a normális?!