Barátom nem beszél az érzéseiről mit tehetnék?

Hagy már Cartman-t, Heidi!

Amúgy az ilyen szintű elzárkózás nem jó. Nem azért, mert rosszat tenne, hanem mert ő valószínűleg nem szerelmes beléd. Hogy honnan tudom? Én is ilyen vagyok azokkal akiket nem kedvelek, vagy szeretek úgy "jobban".

Én nem értek egyet az előttem szólóval.. Azért mert valaki zárkózott, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem szerelmes.

A kettőnek köze nincs egymáshoz.. Van akit tényleg így neveltek, higy abszolút semmit nem beszéltek meg.. Az ilyenekkel nehéz dolga van az embernek, mert élt x évet,teszem fel 25 éves,es azt úgy élte le, hogy a gondjait egyedül oldotta meg.. Bele pottyan az életébe egy új ember,akivel elvan, talán még érzelmek is vannak, nem jelenti azt, hogy ő majd egyből ráveszi arra hogy nyíljon meg... Idő kell hozzá. Rengeteg beszélgetés, rengeteg együtt töltött napok, hetek, hónapok.

Nem lehet így rá mondani hogy sosem fog megnyilni neki.. És az is lehet hogy így lesz... Nem fogja soha kimondani az érzéseit, viszont tettekkel mutatni fogja..

A lényeg az idő, és hogy minél több minőségi idő legyen a kapcsolatban.

2.

Nem fogja ezt senki megvárni, ez a baj. Én is estem már ebbe a dologba, pár év még kellett volna hozzá, de azt nem várja meg senki, pedig a bizalomhoz ÉVEK kellenek, nem pár hónap.

Amiről írsz, egy teljesen általános és gyakori női probléma. A legtöbb nő átéli, hogy a társa nem nyílik meg neki, s így kicsit olyan, mintha két, félig idegen lakótárs élné együtt az életét. Ez a helyzet természetes hiányérzetet szül a nőkben.

A férfiak többsége már gyermek- és kamaszkorban megtanulta, hogy a lelki élet minden megnyilvánulását el kell fojtani és el kell játszani a kemény legényt, különben a fiú osztálytársak célpontjaivá válnak. Ha a családban is elfojtották az érzelmeket, az még rátesz egy lapáttal erre.

Nehéz egy fél életen át kialakult berögződéseket megváltoztatni, ha egyáltalán lehetséges. Van egy "aktív hallgatás" nevű kommunikációs technika, amit ilyenkor lehet alkalmazni a másik ember megnyitásához. Pszichológusok körében ez alapvető dolog. Egész könyveket írtak erről a nagyközönségnek, pl. Michael P. Nichols: Értő hallgatás c. könyve is erről szól.