Ha nem keres, nem is vagyok fontos?

Eddig csak egy hosszú kapcsolatom volt, ami még diákként kezdődött szóval nem vagyok otthon a témában. 1 év szingliség után most 1 hónapja van valakim, de olyan magányosnak érzem magam. Hiába találkozunk majdnem minden este, ha közben egész nap két szót nem beszélünk. Tudom, hogy sokat dolgozik szóval nem is piszkálom, de általában mire felhív késő délután már rég otthon van, és pihenget meg telefonozik, mégsem jutok eszébe. Este hét felé ide esik, akkor itt van pár órat, aztán megy. Ha véletlenül el is alszunk, akkor inkább haza vezet az éjszaka közepén, minthogy itt maradjon, pedig öt percre van a munka helye tőlem. Azt meg lehetetlenség egyeztetni hogy legközelebb mikor talizunk mert mindig az a válasz, hogy majd jön ha végzett a dolgával. Pedig nincs is dolga igazából, csak csinál magának. Azt mondta értsem meg hogy rég nem volt senkie. Még szoknia kell. Eddig mindent spontán csinált és most furcsa, hogy valakivel terveznie kell. De hát már nekem is régen volt. Mégis ő az első gondolatom, és próbálom úgy intézni a dolgom, hogy minél hamarabb talizzunk. Ebből persze az lesz hogy én órákat várok rá, amig ő elvan a semmivel. Annyira idegörlő. De nem tudom szóljak e miatta. Hétvégente általába együtt vagyunk, és akkor olyan mint egy rendes kapcsolat. Ilyenkor meg mintha csak a szex miatt járnánk össze. Nem értem az egészet. :(