Ti szakítanátok ezért vagy ok nélküli a félelmem?

Egy éve vagyunk együtt a párommal. Már majdnem az eleje óta együtt is élünk. Fél éve van egy kiskutyánk is, ami közös döntés volt (maga a kutya és a fajta is).

1 éves korában került hozzánk, nem volt nevelve, az oltásait is utólag kapta meg rendesen... A páromat néha nagyon felhúzta, üvöltött a kutyával, néha rácsapott a fenekére, ha bepiszkított, belenyomta az orrát. Ezt önmagában nem nevezném állatkínzásnak, de úgy érzem, ezek a dolgok egyre rosszabbak lesznek vele és velem is.

Ha veszekszünk és el akarok menni arrébb, mert nem bírom, ahogy kiabál velem, lefogja a kezem. Ha felhúzom nagyon, a falba üt. Szombaton a kutyus bepisilt megint, ő meg úgy belenyomta az orrát a pisibe, hogy már nyüszített. Utána felvette úgy, hogy belemarkolt két kézzel a bőrébe és üvöltött vele. Kivettem a kezéből és elmentem vele a wc-re. Utána odajött a párom sajnálkozni meg kifogásokat keresni, hogy mennyire felhúzta a kutya, meg hálátlan dög, két órával azelőtt vitte ki, semmi oka nem lett volna becsinálni. Mondtam neki, hogy nem így kell nevelni egy kutyát, de azt mondja, hogy szándékosan szemét vele a kutya és meg kell tanítani, hogy ki a "falkavezér"... No comment.

A sztori lényege, hogy nem tudom, mit tegyek. Anyukám szerint apukám is egy békés, szolid ember volt, mikor megismerkedtek. Pont, mint a párom. Egy szerény, kedves fiú, kevés baráttal, aki a légynek sem ártana... Aztán ilyen lett.

És félek, hogy a párom is most ebbe kezd átfordulni. Nagyon nehéz észrevennem, nem tudom átlátni a helyzetet úgy, mint az apámnál, nem tudom, mit gondoljak. Próbálom megérteni, próbálom arra fogni, hogy más természet de már úgy vagyok vele, hogy az ilyesmire nincs normális kifogás. Arra van, ha az ember felemeli a hangját. De erre nincs. Persze, mindig bocsánatot két, hát kitörölhetem a bocsánatával, ha a következő ilyen alkalommal maradandóan kárt tesz a kutyában vagy kezet emel rám ténylegesen...

Nem tudom, mit tegyek. Szeretem, de próbálok tisztán látni és időben észrevenni, hogy ne úgy járjak, mint apámmal. A lakás, amiben lakunk, az enyém, van keresetem, bármikor kitehetem, nem arról van szó.