Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti szakítanátok ezért vagy ok nélküli a félelmem?
Egy éve vagyunk együtt a párommal. Már majdnem az eleje óta együtt is élünk. Fél éve van egy kiskutyánk is, ami közös döntés volt (maga a kutya és a fajta is).
1 éves korában került hozzánk, nem volt nevelve, az oltásait is utólag kapta meg rendesen... A páromat néha nagyon felhúzta, üvöltött a kutyával, néha rácsapott a fenekére, ha bepiszkított, belenyomta az orrát. Ezt önmagában nem nevezném állatkínzásnak, de úgy érzem, ezek a dolgok egyre rosszabbak lesznek vele és velem is.
Ha veszekszünk és el akarok menni arrébb, mert nem bírom, ahogy kiabál velem, lefogja a kezem. Ha felhúzom nagyon, a falba üt. Szombaton a kutyus bepisilt megint, ő meg úgy belenyomta az orrát a pisibe, hogy már nyüszített. Utána felvette úgy, hogy belemarkolt két kézzel a bőrébe és üvöltött vele. Kivettem a kezéből és elmentem vele a wc-re. Utána odajött a párom sajnálkozni meg kifogásokat keresni, hogy mennyire felhúzta a kutya, meg hálátlan dög, két órával azelőtt vitte ki, semmi oka nem lett volna becsinálni. Mondtam neki, hogy nem így kell nevelni egy kutyát, de azt mondja, hogy szándékosan szemét vele a kutya és meg kell tanítani, hogy ki a "falkavezér"... No comment.
A sztori lényege, hogy nem tudom, mit tegyek. Anyukám szerint apukám is egy békés, szolid ember volt, mikor megismerkedtek. Pont, mint a párom. Egy szerény, kedves fiú, kevés baráttal, aki a légynek sem ártana... Aztán ilyen lett.
És félek, hogy a párom is most ebbe kezd átfordulni. Nagyon nehéz észrevennem, nem tudom átlátni a helyzetet úgy, mint az apámnál, nem tudom, mit gondoljak. Próbálom megérteni, próbálom arra fogni, hogy más természet de már úgy vagyok vele, hogy az ilyesmire nincs normális kifogás. Arra van, ha az ember felemeli a hangját. De erre nincs. Persze, mindig bocsánatot két, hát kitörölhetem a bocsánatával, ha a következő ilyen alkalommal maradandóan kárt tesz a kutyában vagy kezet emel rám ténylegesen...
Nem tudom, mit tegyek. Szeretem, de próbálok tisztán látni és időben észrevenni, hogy ne úgy járjak, mint apámmal. A lakás, amiben lakunk, az enyém, van keresetem, bármikor kitehetem, nem arról van szó.
válasza:Én nem várnám meg amíg egyszer bele rúg a kutyába. Arról nem is beszélve hogy ha a kutya hibáit így megtorolja hogy bánna egy gyerekkel aki tényleg direkt feszegeti a határokat?
Én semmilyen agresszív megnyilvánulást nem tolerálok kapcsolatban.
válasza:
válasza: válasza:Már a kutyás incidens után azt mondtam volna, hogy vége. Nekem az állatok pontosan annyira családtagnak számítanak, mint az emberek, tehát ha vele így bánik az olyan, mintha egy családtagomat bántaná.
Ezen felül veled is csúnyán bánik, nincs ilyen, hogy megszorongat, meg üti a falat. Ez egy idegbeteg gyökér, csak talán még a vadállat nem jött elő belőle teljesen, de megakarod te azt várni, őszintén?
Menj amíg tudsz, vigyázz magadra és a kutyusra is.
22L
válasza: válasza:Jól érzed, hogy ez nem oké. Ideggyenge a párod, hogy hol lesz nála a határ, az nyilván a gyerekkori sérüléseitől is függ, de szerintem ne akard kideríteni.
Ezek a fajta emberek nehezen viselik a stresszt, amúgy lehetnek az idő 80-90%-ában tök nyugodtak, aztán rátapintasz egy gyenge pontjára vagy csak rossz passzban lesz, amikor csúnyán nézel rá és még jól jársz, ha csak üvölteni fog és csak egy ablakot ver be és nem a képedet. Volt ilyen párom, leverte vezetés közben a visszapillantót és ész nélkül száguldozott, ezen kívül egyszer megrázott és beverte az ablakot, földhöz csapta a telefonomat. Nem olyan sok a 4 év alatt, amiből fél évet külön töltöttünk, de az, hogy nem a képemben landolt az üveg vagy hogy egy nem igazán forgalmas autóúton jött rá az 5 perc, emiatt még életben vagyok, ez nem túl megnyugtató. Sikerült kilépnem és ez volt életem legjobb döntése.
válasza:Akkor most őszintén:
A kutya kb olyan mint egy kétéves gyerek. Ha felek nincsenek egy állásponton nevelése és minden terén akkor feszültségek fognak generálódni. Amit kezelni kell. Nos a párod így kezeli.
Én azt mondom az élettől hatalmas ajándékot kaptál! Csak tudnod kell bánni vele. Ebben a helyzetben az a te szerencséd, hogy nem kell egy-két gyerek után rájönnöd milyen jövő vár rád. Most nem kell mást tenned, csak figyelned és eldöntened, hogy megszoksz vagy megszöksz.
A kutyanevelésről: nekünk is van kutyánk szintén egyévesen kaptuk. Nálunk is volt, hogy beliszkított, de... az mindig a mi hibánk volt és nem a kutyáé! Nem is lett érte "büntetve", helyette agyon dicsérve, amikor jó helyen végezte a dolgát. És nagyon gyorsan megtanulta, hol kell ezt intézni.
válasza:Alapból agresszív idegbeteg.
Menekülj, míg nem késő.
totálisan tönkreteheti az életedet.
Egyszer nem a falba vág, hanem téged, pofon.
Megvárod?
válasza:Szegény kutyus... gondolom mielőtt hozzáok kerúlt vagy menhelyen volt vagy cssk nem megfelelő embereknél. De mondjuk a pasid se az..ártatlan állat.
Én menekülnék a kutyával együtt (tudom hogy túl sokat említem csak egyszerűen imádom a kutyákat😂). Agresszív. Az jogy eddig nem ütörr meg nem jelenti hogy máskor nem fog. Vagy kitudja mit csinál a háziállattal ha te nem vagy ott..
Menekülj mert ez nem normális!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!