Ti mennyire hallgattok a belső hangra, hogy van-e még értelme a pártokkal lenni?

A 7 év nagy idő. Ha ennyi idő alatt nem kerültetek egymáshoz közelebb akkor nem érdemes együtt maradnotok.

Hiszem azt,hogy minden kapcsolatnak mozdulni kell előre,közös tervek alapján.Ha konzervatívabban gondolkodom pár év után eljegyzést, ezt követően a közös életet tervezve esküvő, összeköltözés, gyerekvállalás.

Számmora úgy tűnik,hogy nem mozdultatok egymás, a közös jövő irányába.Sőt, ami még nagyobb baj,hogy nem tudtok érdemben kommunikálni.

Én jóval idősebb vagyok Nálatok, de hasonló kapcsolatban élek.Tizenéve. És most visszanézve úgy látom,hogy mindez elvesztegetett idő volt.

Azért nehéz helyzet ez mert valahol nem érett meg a szakításra, el lehet benne éldegélni, de előre sem mozdul.

Nem vagyok híve a gondolkodási időnek, de a helyetekben ezt tenném most. Adni kellene külön töltött időt, amiben átgondolnátok,hogy valóban a másikra van-e szükségetek.

Ha igen, akkor tegyetek lépést a közös jövő felé, pl. tervezzetek. Lehet,hogy már ott előjön,hogy azonosan gondolkodtok-e a közös életről, vagy alapjaiban különböztök.

Ahogy írsz a kapcsolatról én nem látok nagy esélyt ennek, de az is lehet,hogy nagyon fiatal voltál amikor összejöttetek és vágysz még a szabad életre, ami telejsen jogos.

Az a kérdés, hogy fejlődtök -e, vannak -e közös terveitek? Ebből csak az derült ki, hogy vallásos vagy, ő meg csendes típus, amik egyike sem probléma feltétlenül.

Gondolkozz el azon, hogy így szeretnél -e élni azt kapod -e, amire vágysz? Ha idősebb nálad 7 év után minimum együtt kellene élni, közös jövőről, családról beszélgetni.