Szeretem a párom de mért van az ha nincs velem nem is tudok másra gondolni csak h mennyire hiányzik. Vagy fogadjam el, hagyjak neki szabadteret? Megértem csak mért esik nekem ilyen rosszul?

Mert neki van olyan h nem akar velem lenni, majd máskor. Megértem, elfogadom, csak előtte kiakadok, de utána mindig mondja h nincs baj.

Vasárnap voltunk 1ütt reggeltől, és mondta h szombaton is velem akart lenni, de mégse, közbe jött pár dolga, és mondta h majd bepótoljuk. Aztán mondta h kedden, ma, és reggel mondta h nincs kedve jönni, velem lenni. Ez rohadt rosszul esett. Merthogy úgyiscsak fekszünk örökké holott könyörgök neki h menjünk már vhova. Ahhoz meg sosincs kedve vagy ideje vagy pénze. Idegesít de annyira szerelmes vok h nemtudom elküldeni. Meg ős is szeret, aztmondja, de talán hnap jön hozzám. Most ez mi lehet?