Ti hogy bocsátotok meg saját magatoknak a korábban elkövetett hibákért (szex, szerelem, párkapcsolat témában)?

Úgy teszek, mint minden érett felnőtt egy ilyen helyzetben.

Tanulok a hibámból, feldolgozom magamban, és adok időt, hogy lezárjam. Viszont a végén lezárom, és elengedem, nem rágódok a dolgon évekig.

F

Mindenki követ el hibákat, még úgy is, hogy tudja, hogy hibát követ el. Én ezeket nem bánom, és örülök neki, hogy megtörténtek, nyilván eszembe jut, hogy jobb lett volna, ha másképp alakul, de azért nem bánkódok. Pont ez az, amit mondtál, hogy ezekből tanul az ember. Ha visszamennél az időben és eltörölnéd, akkor ez a tudás hiányozna az életedből, és most felnőttként talán még nagyobb, még fájóbb hibákat vétenél. Ezek az élmények mind kellettek ahhoz, hogy azzá válj, aki ma vagy, azzal a tudással felvértezve, amit a tapasztalataidból merítettél. Gyerekként is azért kell sokszor elesni, mert akkor még kisebb sérüléseket okoz az egész, viszont hosszú távon meg ügyesebb leszel. A szexnek, szerelemnek is van egy ilyen tanulási görbéje, ott is pofára kell néha esni, hogy legközelebb már tudd, mit kell elkerülnöd és hogyan kell úgy viselkedned, hogy megkíméld magad egy nagyobb sérüléstől.

Szóval én úgy bocsátom meg magamnak ezeket a hibáimat, hogy tudomásul veszem, ez természetes velejárója a felnőtté válásnak, az érésnek. Néha benézi az ember, van ilyen, legközelebb majd nem fogja.

Én olyan vagyok aki elég gyorsan tanul a hibáiból. Persze ezt megelőzően próbálok mások hibáiból is tanulni, elemezni. Ez nem megy mindig, így én is hibázom. Ha hibázom, én nem érzem azt hogy emiatt meg kellene bocsájtanom magamnak... Csak az nem hibázik aki nem is tesz semmit, nem lép , nem cselekszik stb....

A másik pedig, hogy nem mennék vissza az időben azért hogy bármit is máshogy csináljak. Pont hogy a legnagyobb hibák miatt tudunk sokat tanulni, okosodni, még ha utána sokáig is bánkódunk. A hibáink , tapasztalataink miatt vagyunk olyanok amilyenek vagyunk jelenleg. Én sokat tanultam már az biztos , de még fogok is, de ez így van rendjén.

F37

Egy felnött ember eljut arra a szintre, hogy ezer eves dolgokon mar nem ragodik. Minden okkal törtenik az eletben.

Persze, ha az ember 2 nappal ezelött hülyeseget csinalt, megbanja, de 10 ev utan nem foglalkozik ezekkel.

Elni kell tovabb, nem a multban ragadni

Én is rengeteg hibát követtem el ilyen téren pl:hülyítettem egy srácot aki nem is tetszett soha,hazudoztam a páromnak hogy nincsenek is fiú barátaim,egyszerre több fiúval is beszélgettem és hülyítettem.

De az ember az ilyen hibáiból tanul és változik is.Egyszer a barátommal azért lett vége mert megtudta hogy a barátaim nagy része fiú és féltékeny volt.Na akkor ébredtem rá hogy változtatnom kell és őszintének lennem és ez be is jött mert már ilyen téren senkinek se hazudnék