Ti mit gondoltok erről a helyzetről?

30 évesek vagyunk, 2 éve gyütt. A kijárási korlátozás óta egyszer láttuk egymást, akkor velem töltötte a hétvégét. Megbeszéltük, h most is talizun. Nagyon vágyakoztam már utána, elég stresszes most a munkám, illetve sokat túlórázok most. Nekem ő lett volna a kikapcsolódásom, a pihenésem, a nyugalmam... Erre tegnap írta, h összejött minden a munkában neki a home-ofice miatt, kicsúszott a lába alól a talaj, kicsit fáj a feje, nincs jól és nem akar bizonytalanságban tartani a mai nappal kapcsolatban, inkább ne talizzunk, mert ha egyedül élne és nem a szüleivel, akkor más lenne a helyzet, mert így engem is félt és őket is. Megértettem, felelősségteljes döntés!

Mára elmúlt a fejfájása, az írta, h majd megpróbálja összeszedni magát köv hétre, h tudjunk talizni. Ezt nem értettem, hisz a járvány, csak egyre rosszabb lesz ahogy az iő halad, most egy ideig. Erre kibújt a szög a zsákból, h neki jól esik egyedül lenni most, írta, h szeret, sajnálja, ha ezzel bánt...bla...bla...tartsak ki...bepótoljuk...átvészeljük...

De a későbbiekben, ha együtt tervezünk, mindig be fog gubózni a kis világáva, ha kicsúszik a talaj a lába alól? Nem értem, mert nekem pont olyankir van rá a legnagyobb szükségem, amikor nincs minden rendben. Félek, h csak az időm pazarlom rá :( én se leszek már fiatalabb :(