Ti hogy látjátok a problémát?

őszintén az a probléma hogy te ráhagyod a dolgokat... igazából figyelemre vágyik csak nem tudja kimondani... ne adj neki teret hanem zaklasd beszélj vele sokat és ne terelj ne válts témát hanem beszéljétek meg!!! valószínűleg a virus miatt kicsit flugos lett... nyugi nálunk is páran flugosok emiatt pedig vidéken vagyunk...

ha eddig nem jött be amit csináltál akkor csinálj mást pl amit mondtam ne adj teret neki!!!

Én is ilyen voltam. Nagyon nehéz ezen változtatni, bár folyamatos munkával és önreflexióval lehet (viszont így is egy élet munkája).

Ilyenkor az van, hogy [valahol] ő is tudja, hogy mit csinál, ő sem akar veszekedni vagy ellökni magától, de közben saját magával küzd legbelül. Egy állandó mentális spirálban éli a mindennapjait, amiben a gondolatai folyamatosan nemlétező, irreális és negatív jeleneteket játszanak le előtte. És ha ezt nem állítja le TUDATOSAN még a folyamat elején (azaz az első negatív gondolatnál, pl "mi van ha már nem szeret annyira" - amit bármilyen apróságból leszűrhet), akkor ez percről percre egyre rosszabb lesz, és egyre több mindennel telik meg az agya. Ekkor már szinte lehetetlen különbséget tenni valóság és képzelet között.

Aki azt írja, hogy hisztis liba, annak sosem voltak gondjai a kötődéssel, és ennek szívből örülök, mert senkinek nem kívánom. Pszichológiai tény, hogy ha kisgyermek korban nem alakul ki egészséges kapcsolat az anyával és az apával, akkor később a párkapcsolatainkban is ugyanattól fogunk félni, mint amitől babaként kellett félnünk (pl. hogy elhagynak minket). Az a személy, aki így viselkedik, elég nagy valószínűséggel "szorongva kötődik" (angolul anxious attachment style, úgyhogy lehet nem jól fordítom), amiről ő nem is tud, nincs vele tisztában, így változtatni se tud rajta.

Ráadásul ez a mostani helyzet, és az hogy nem akarsz vele találkozni, csak fokozza az indulatokat. Nem tudom mi a szeretetnyelve, de ha pl. a minőségi idő és/vagy érintés, akkor még csak meg se kapja tőled azt, amitől alapvetően érezné, hogy szereted. Ha ezek a problémák nem állnak fenn akkor, amikor fizikailag együtt vagytok / randiztok, akkor szinte biztos, hogy ez a probléma.

Illetve elárulok még valamit mindezen felül: dühös rád, hogy nem találkoztok. Nem az instagram miatt, nem a futár miatt, hanem mert nem találkoztok! Csak ezt fél így kifejezni, mert fél attól, hogy túl nyomulós lesz, valamint lelkiismeret furdalása van, hogy nem tudja megérteni a karanténmajrédat (meg valószínűleg azt, hogy anyuci pici fia vagy, aki nem mer ellentmondani - csak abból gondolom amit írsz, volt már dolgom ilyen fiúval, és valóban nagyon frusztráló, de ehhez meg neked kell elég önismereted legyen). Őszintén szólva valahol jogosan haragszik... Persze, mindenki védi a szeretteit, de elvileg ő is a szeretted, nem? Az ő érzései is számítanak, nem? Talán számodra nem nagy dolog kihagyni a párkapcsolatból 2,5 hónapot, de számára az. És nem lehet azt mondani, hogy "a járvány miatt neked van igazad", mert mindennek megvan a másik oldala. És ennek az a másik oldala, hogy ő a szerelmét, a társát is ugyanolyan családtagnak tekinti, mint a vérszerinti családját.

Akkor azt mondd meg, hogy Te tényleg senkivel nem találkozol? Nem jársz munkába / boltba / gyógyszertárba? Anyukád sem jár? Amennyiben a válasz nem: ez esetben valóban véded magad, azonban ez esetben is el lehet mondani - ha mindez igaz a barátnődre is - hogy pár tized százalékkal talán nagyobb az esély a fertőzésre, de (én!!! úgy gondolom) ez eltörpül amellett, hogy a szerelmeddel legyél. És nekem nagyon furcsa, hogy pont tőle tartasz ennyire. Ha pedig jársz (vagy anyukád jár, majd ugyanúgy hazamegy, egy légtérbe veled) az előbb felsorolt helyekre, akkor miről beszélünk? 🤔

Persze, hogy megbántva érzi magát, mert önként nem adod meg neki azt, amitől úgy érezné, hogy szereted.

VISZONT emellett ott van persze az, hogy neki is vannak problémái fejben. Arról nem tehet, hogy ott vannak, arról igen, hogy nem változtat rajta. A változtatáshoz viszont komoly emocionális támogatás kellene a részedről. Az se árt, ha felhívod a figyelmét a problémára. De nem úgy, hogy "figyelj, kezeltesd magad", hanem úgy, hogy először megadod neki azt, amitől megnyugszik, és miután biztonságban érzi magát, beszélgettek erről. Az is lehet, hogy pszichológus is fog majd neki kelleni, mert vannak traumák, amiket csak szakember tud felszínre hozni. Mert természetesen nem oké és nem fair, hogy így viselkedik veled, ezt aláírom.

Az utolsó pedig: az, hogy ide kiírtad ezt, arról árulkodik számomra, hogy te se vagy egy túl érett személyiség egy komoly párkapcsolathoz. És az, hogy ezt ide kiírtad azt is elmondja nekem, hogy kerülöd a konfliktust, és inkább magadban emészted, hogy "milyen hisztis / idióta / érzékeny barátnőm van". Ráadásul már eljutottál odáig, hogy szakításon gondolkozol. Akkor talán tényleg van abban valami, amit a lány érez, nem? Attól függetlenül, hogy milyen köntösbe bújtatja. Amikor ilyeneket mond, azt akarja kifejezni, hogy fél, hogy elveszít, hogy fél hogy már nem szereted. De a leírásodból.. Hát a helyében én is félnék ettől, ugyanis a nők hamarabb megérzik, hogy távolodsz, mint te magad. És ilyenkor csapkodnak, hisztiznek, mert bár kérdezik, hogy ugye semmi nem változott, és te válaszolsz, hogy dehogy - mégis érzik hogy valami nincs rendben. Majd a hapsi fél év ilyen időszak után szakít, amikor valószínűleg már akkor átfordult valami, amikor a nő először feltette ezt a kérdést.

Szóval azok, akik úgy érzik, "tojáshéjon járkálnak", azok kérdezzék meg maguktól már az első ilyen gondolatnál, hogy fontos-e nekik eléggé a másik személy ahhoz, hogy kitartsanak mellette, és férfiként segítsék. Az se bűn, ha nem - csak akkor azt be kell vallani, és nem gyk-n megkérdezni.

Kérdező: remélem látod majd a segítő szándékot. Ha esetleg támadásnak vennéd, akkor valójában sosem volt meg benned a szándék, hogy legalább megpróbáld megérteni a barátnődet. Mert mindezt egy ezen már keresztül jutott nő szemszögéből írtam, aki a saját bőrén tapasztalta, hogy milyen így élni az életet.

Nos, ebben a kérdésben bizonyos szintig magamra ismertem. Mostanában nekem is nehéz időszakon volt (pszichésen), úgyhogy leírom az én okoaimat, hátha segít.

Nekem leginkább az a gondom, hogy az elmúlt években nagyon magányos voltam és kicsi az önbizalmam, így nehezen hiszem el, hogy valaki így szeret, ahogy vagyok. Azért mondja, hogy hagyd békén, mert azt akarja, hogy foglalkozz vele, hogy küzdj érte és hogy hiányozz neki. Nem lehet, hogy ő többet keres téged, mint te őt, és emiatt várja tőled, hogy bizonyítsa?

Lehet, hogy egyszerűen pszichésen nagyon megviseli az egyedüllét és emiatt hisztis, sokaknak nehéz bezárva lenni és nem találkozni a szeretteikkel.

Persze ettől még nem elfogadható a viselkedése, de megértőek kell bele lenned, különben mindent támadásnak fog venni, és azt hiszi, hogy ilyen könnyen eldobnád magadtól.

De persze ez csak az én nézőpontok, látatlanban nehéz biztosat mondani.

egyébként egyszerű a válasz.

hiányzol neki!

ő egy érzékeny lány és ragaszkodik hozzád.

és sajnos bántja hogy nem láthatjátok egymást. és ő igy adja ki sajnos.

sajnos én is ilyen vagyok. ha a párom (együtt lakunk) hiányzik nekem mert mondjuk mindketten dolgoztunk és munka után sem foglalkozik úgy velem én is hisztis leszek és kötekszem egy picit de ez mind csak figyelem felkeltés

sajnos én is nagyon érzékeny vagyok és én is kötödöm hozzá nagyon is.

és hidd el a párod is csak hiányol.